Attrition a neve egy sarjadó együttesnek Nagy Britannia középtájáról. Zenéjük bár táncos, nagyon dark, otthon lehet bárhol Európa kontinensén. A frontember Martin Bowes, beleegyezett, hogy válaszol Lynda Stevens kérdéseire. Lynda fanzine-ja a Seventh Seal Magyarországon készül ugyan, de angol nyelven. Innen kölcsönöztem tehát az alábbi riportot…
Hogyhogy a zenétek olyan európainak hangzik, összehasonlítva a megszokott brit pop/goth-tal?
Kezdettől fogva jobban elfogadják a zenénket Európában (a kontinensen)… semmi szándékos… csak így történt. Szóval mindig szorosabban kötődtünk az ottani színtérhez, és mostanában az USA-ban. Úgy tűnik ebben az évben igazán meglódul az érdeklődés az Attrition után Nagy-Britanniában… az idők változnak… még itt is.
Sokat utaztál külföldre?
Igen, nagyon sokat! Az együttessel, és nélküle. Beutaztuk Európa és USA nagy részét, bár Magyarországon még nem voltunk.
Hogy jött, hogy egy női énekest szerzetek a későbbi számaid hátterébe?
Kezdetek óta van női vokalistám! Bár változtak és néha hiányzott, de nekem nagyon fontos ez, hogy a zeném kifejez valamit a férfiúiból és nőiből. Az egyensúly feltétlenül szükséges.
Opera-képzett (az énekesnő)? Ahogy a Die Form énekese is például?
Nem igazán csak önképzett.
Hogy jöttetek ki először csapatként (hogy indultatok), és minek fogtatok neki először?
Én fanzine készítésével kezdtem a ’80-as évek elején és csak idő kérdése volt mielőtt próbálkozni kezdtem a hangokkal. Nem zenészként ez egy nagyon kísérleti kezdés volt, valós célok nélkül, kizárólag kísérletezés és önkifejezés… Aztán az Attrition emelkedett ki a káoszból.
A felállás ugyanaz, mint az elején?
Csak én maradtam, bár Julia sok albumon énekelt az első óta. Az együttes most rajtam és sokféle közreműködőn és vendégen alapszik: Christine Reid énekel; Franck Demmatteis hegedül és brácsázik; Craig Weird élőben szintetizátorozik, billentyűzik…
Úgy tűnik eléggé benne vagy a körforgásban máig. Hogy folytatod a haladást és fejlődést?
Fontos, hogy mindig legyenek új kihívások, ez az, amiért olyan sokféle albumot készítettünk az indusztriálistól a gothic-klasszikus-kísérletező hangzásokig. Folyton valami mást próbáltunk… Különféle emberekkel dolgozni – ez szintén folyton frissen tartotta a kreativitást. Még úgy érzem, nagyon sokáig fog menni ez a projekt… ami jó dolog!
Kik a legfőbb példaképeid zenei téren?
Sok van és különfélék, és mindennap változik… de néhány klasszikus számomra mindig az lesz… Velvet Underground; a korai Roxy Music; a Joy Division; a Sex Pistols; Kraftwerk; Elvis Presley; Beethoven és sokan mások.
Hatással volt rád a környék sivársága, azaz Coventry-é? Hagyott-e nyomot bennetek a „szellemváros” környezete?
Kétségkívül igen. Mindenkire hatással van a környezete… Az emberek és helyek: az iparváros hagyott egy nyomot – de ez egy történelmi helyszín is, ami az angol vidék közepén van: most nincs , nem lesz, tényleg egy „szellemváros”.
Mondanád azt, hogy többek vagytok, mint stúdió zenekar, vagy inkább az élő előadásokat szeretitek?
Igazából mindkét félére szükség van: a stúdiómunka kontrolja és ünnepélyes természete – összehasonlítva az élőkoncertek nyers kifejezésmódjával és a kontrol hiányával. Mindkettő izgat engem; aztán nagyon fontos kitörni és reklámozni a munkádat, találkozni emberekkel és hasonlók. Mindent megtehetünk a cybertérben, ami szerintem jó!
Milyen jövőbeli projektjeid vannak egyáltalán folyamatban?
Van egy live albumunk az ez évi USA turnéról, januárban jön ki a Trinity (Németország) kiadónál … „Heretic Angel” /Eretnek Angyalok/ címmel. Szintén van egy albumunk az Attrition remixekből együttesek és DJ-k gyűjteménye által. A „The Hand that feeds” /A kéz ami etet/ tavasszal jön ki amikor ismét turnézni fogunk.
Valami üzenet akárkinek aki talán olvassa mindezt?
A pillanatnyi/érvényes információkért a kiadványokról, élő előadásokról nézzétek meg az új honlapunkat wwww.attrition.co.uk Mindenkivel szívesen kapcsolatba lépünk: érezz szabadon…
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
