Az alábbiakban a január-én a Szabad az Á-ba látogató (Nekromantika) Autumn Twilight zenekar frontemberével és alapítójával, Kiss Péterrel olvasható interjú.
Szelevényi Gellért: - Honlapotokon a szövegvilágot tekintve a spiritualitást jelölitek meg. Ez meglehetősen tág fogalom, ebből kiindulva beszélnétek az általatok képviselt-közvetített szellemi vagy ezoterikus világképről?
Kiss Péter: - Nem akarok misztifikálni, egyszerűen csak arról van szó, hogy szeretném megtölteni a szövegeinket tartalommal, szellemi-lelki táplálékkal az üres fecsegés, vagy az állandó szubjektív érzések leírása helyett. Ezt pedig egyedüli szövegíróként csakis a saját gondolataimnak, érettségi szintemnek megfelelően tudom tenni.
Az évek során kialakult egy értékrendszerem, egy életfelfogásom, világlátásom. Ha van egy érdemes gondolatom, megpróbálom megfogalmazni egy olyan szimbólumrendszerbe foglalva, ami valamennyire vizualizálható. Ezek a szimbólumok akár lehetnek vallásos vagy ezoterikus szimbólumok is, ami nekem fontos az az, hogy a gondolat megőrizze az üzenetét. Tehát a szövegek nem bizonyos hitrendszerekről szólnak, inkább azok segítségével, azok hangján, nyelvén keresztül szólalnak meg...
Nem is szeretném leszűkíteni ezt a tág fogalmat. Nem szeretnék vallásokat, irányzatokat, ideológiákat, könyveket, írókat említeni, mert azzal csak a gyümölcs héját adhatnánk át. Objektíven próbálom keresni a kultúrákban, vallásokban a közös szellemi és lelki értékeket. Ha egy szóval kellene meghatározni, hogy mi van a szövegek középpontjában, akkor a hitet mondanám, ami szellemi és lelki folyamat, tehát spiritualitás. Hiszünk a lélek halhatatlanságában és anyag feletti győzelmében! A látható világ tökéletlensége pedig feltételez valami tökéletesebb célt, ami értelmet ad az emberi élet küzdelmének. Azt mondja Calvin Miller: „A világ szegény, mert minden kincse az égben van eltemetve, de a kincshez vezető térképek földiek.” Ez a szellemi küzdelem és törekvés az, amivel meghatározható a szövegvilág.
- A zenekar már 11 éves múltra tekinthet vissza, honlapotokon olvasható az elmúlt évtized története. Milyen emlékezetes állomásokra emlékeztek vissza szívesen, és mik az aktualitások az Autumn Twilight háza táján?
Kiss Péter: - Ez a zenekar mindig is előbb baráti társaság mint produkció. Igazából minden kis eredményt bónusznak tekintünk, hiszen mi tulajdonképpen csak magunkat szórakoztatjuk. Nekünk minden zenekari élmény egy, a barátságunkat összekovácsoló emlék.
Mi a régi kamasz fejünkkel nézzük az eltelt időt, és így minden emlékezetes állomás. Szerencsés embernek tartjuk magunkat, mert bőségesen túlszárnyalhattuk gyerekkori álmainkat, és mivel ez az egész egy gyerekkori barátságból indult, ez számunkra sikertörténet.
Felejthetetlen nyilván az első kézben tartott lemez, az első turnélehetőség, az első fesztivál koncertek és sorolhatnám. De sosem ilyen-olyan dolgok kipipálása, következő lépcsőfokok megtétele vagy a következő trófeák megszerzése jelentette az emlékezetes állomásokat. Inkább egy-egy dal megírása, egy koncepció kiteljesedése, vagy egy lemez készítése, elkészülése. Épp ezért ez nagyon szubjektív dolog, nem mérhető a karrier lépcsőfokaival...
Jelenleg kisebb szünetet tart a zenekar, mert az egyik -csak koncerteken nélkülözhető- őstag, Csekk Tamás hosszabb időre Olaszországba költözött. A 11 év alatt egyszer sem volt pihenő időszakunk, az elmúlt három év mindegyikében jelentkeztünk hangzóanyaggal, úgyhogy most a kreatív energiát máshol használjuk fel. Csupán néhány koncertmeghívásnak teszünk eleget amíg Tomi véglegesen hazajön. Itt volt már az ideje egy kicsit hátradőlni és összegezni az elmúlt évtizedet.
- Általánosságban talán elmondható, kevés olyan banda van hazánkban, aki ennyire kitartóan tiszteleg a jelenben eléggé mellőzött klasszikus dark-goth vonal előtt. Mi az indíttatásotok ezen stílus értékei mögött felsorakozni?
Kiss Péter: - Mivel a Twilight egy „non-profit hobbitársulat”, mindig is megengedhettük magunknak azt a luxust, amit a profi zenekarok nem: azt a zenét játsszuk, ami nekünk tetszik, amit mi hallgatunk, amilyen korszakunk van éppen, vagy amiben kihívást érzünk.
Mi a fémesebb zenei oldalról érkeztünk, és a jelek szerint úgy néz ki egy kicsit rockosabb irányba tartunk Folyamatosan változott, és változik a mai napig a zenénk, hisz' nem kötöttünk vérszerződést egyetlen stílussal sem. Valóban az általad említett vonal az amibe leghosszabb ideig besorolhatók vagyunk.
Igazából a műfaj szeretetén kívül nem tudnék más indokot mondani. Fontos lehet az is, hogy az embert melyik életkorszakában kapja el ez a zene. Mi, a tagok is a műfaj iránti rajongás által találtunk egymásra. Ha innen közelítünk, akkor mondhatnám a közösséget, de ha mélyebb összefüggést keresünk, akkor szerintem az abban az érzés- és hangulatvilágban gyökerezik, amelyet csak az arra fogékonyak „vesznek”, ezért itt nagyobb valószínűséggel találkozhatunk érzelmileg értő fülekkel, rokonlelkekkel.
Tehát a lényeg nem a műfajban van, hanem az érzelmi intelligenciában, amit ennek szubkultúrának a tagjai nagy számban képviselik ezt. Ennek a stílusnak a hívei közt találhatók meg leginkább azok, akik rendelkeznek a zenénkhez ezzel a nélkülözhetetlen feltétellel. Talán ez lehet az ok.
- Volt néhány nagy név már, aki előtt játszottatok itthon, megemlíthető itt a Christian Death, az ausztrál Ikon vagy akár a Samael. Mi lenne az álomhármas, ha kívánhatnátok 3 újabb ilyen fellépési lehetőséget? Körvonalazódik valamilyen külföldi koncert?
Kiss Péter: - Mondhatnánk ős- és óriás kedvenceket, aki már nem is élnek, álom ide vagy oda, de talán érdekesebb lesz a válasz, ha megpróbálunk olyanokat találni akik napjainkban is léteznek még. Fontos számunkra, hogy a zenén túl szimpatikus legyen a zenekarok életútja és az emberek is... Legyen hát a The Mission UK, a Killing Joke, és mondjuk az újjáalakult Alice in Chains! Ez persze inkább tisztelgés mint reálisan megfontolt kijelentés... :)
Érkeznek külföldi meghívások főként gothic fesztiváloktól, kluboktól például Görögországból, Spanyolországból, de a gazdasági helyzet nem segíti elő ezek kivitelezését. A távolság miatt az útiköltségünk finanszírozása is akadályba ütközött eddig. Reméljük sikerül valami földrajzilag közelebbi meghívásnál ezen a problémán felülemelkedni a szervezőknek!
- Mint a szubkultúrán belüli szervező, lehetőségem volt/van rálátni az elmúlt 20 év történéseire Magyarországon. Valljuk be, állóvíz akadt bőven. Kíváncsi lennék a Ti (mint zenekar) tapasztalataitokra is. Hogyan változott körülöttetek szcéna, a klubélet, a kiadási körülmények, mennyire segít Benneteket a szerzői jogdíj, mit vártok a közeljövőtől?
Kiss Péter: - Az egész világ óriásit fordult, nem épp a helyes irányba. Nagy Ferót tudnám idézni, miszerint: „A mi időnkben könnyebb volt zenélni, nekünk csak a rendszerrel kellett megküzdenünk. A mai zenekaroknak viszont a pénzzel...” Hát ez itt a probléma. A profithajhászás bekerült az undergroundba is, így a klubéletbe, a fesztiválok szervezésébe, és még csak azt sem lehet mondani, hogy a minőség javára. Lassan ellehetetlenítik a koncertezést, a cd gyártásról pedig csak annyit, hogy hazánkban már nincs cd gyár(!), olyannyira nem vesznek az emberek cd-t.
Jellemzőbben inkább külföldről érkeznek cd és póló rendelések, de ebből lehetetlen kompenzálni a kiadásokat.
A közönség sem gondol bele, hogy egy zenekar meddig képes finanszírozni magát... Az emberek elvárják a profizmust a hangzás terén a lemezeken, a koncerteken, ez mind pénzkérdés. Emellett legyen profi a weboldal, a megjelenés, legyél ott minden internetes felületen, ahol mindig aktuálisnak és aktívnak kell lenned. Igen ám, de ehhez mindehhez idő is kell, és mint tudjuk az idő is pénz...
Kérdésedre válaszolva nem kapunk jogdíjat, mert a lemezeinket jobb híján letölthetővé tettük, tehát nem kerültek kereskedelmi forgalomba, ahonnan pénz várható lenne...
Magyarul addig folytatható a dolog, amíg egy zenekarnak a saját zsebéből van mit kivennie.
Egy külföldi válogatás DVD-n való szereplésünk okán jelentkezett egy német kiadó a legutóbbi album megjelentetésére, de csak akkor jöhetett volna létre a szerződés, ha legyártatunk x példányszámot a lemezből. Ilyen szintű kiadásokat polgári foglalkozások mellett képtelenség bevállalni.
Tehát választani kell a korszellem által diktált versenyképességgel való szakadatlan küzdelem, vagy a szabad önkifejezés között! Ha ez utóbbinak az az ára, hogy csökken a csatornák száma, amellyel eljuttathatóvá válik a közönséghez a produktum, akkor is! Viccesen azt tudnám mondani, hogy a nagyüzemi halászatot ne keverjük össze a pecázással. Mi pecások vagyunk, s nekünk nem az a lényeg, hogy mennyi halat fogunk ki, hanem maga a pecázás élménye... Hadd említsek meg egy idevágó idézetet John Ruskintól: „Az ember munkájának legnagyobb jutalma nem az amit kap érte, hanem amivé válik általa.”
Mi tesszük amit eddig tettünk: dalokat írunk, és a lehetőségeink szerint rögzítjük azokat. Ha pedig hívnak, megyünk koncertezni is. Igazából a zenekar már magának írja a sorsát...
- Január 7-én léptek fel az évnyitó Nekromantikán a Szabad az Á-ban. Hogyan készültök a bulira?
Kiss Péter: - Természetesen hallhatók lesznek régi és új számok egyaránt. Izgalmas lehet, hogy némileg rockosabb köntösben jelennek meg majd a dalok, ami nagyrészt a hangzásunk minőségi fejlesztésének elkerülhetetlen velejárója. Lesz egy „meglepetés vendég is”, hiszen az őszi koncerteken nélkülözött, de az ünnepek miatt éppen itthon tartózkodó Csekk Tomi barátunk fogja pengetni a basszusgitárt! Mindenkit szeretettel várunk!
a fotókat a zenekar bocsájtotta rendelkelkezésre
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
