Collection d'Arnell-Andrea

Nem fárasztalak titeket azzal, hogy bemutatom a Collection d’Arnell-Andrea-t, a hatszögletű dark színtér ajánlólevelét, amely albumról albumra építette fel életművét, folyamatos fejlődésben lévő formációt mutatva, de identitását, tehetségét és lelkét soha el nem veszítve. Jean-Christophe D’Arnell nagy örömmel válaszolt néhány kérdésre az "Exposition - eaux-fortes et méandres" című új opus megjelenése okán, amely egy általunk nagyra becsült csapat világa és a XIX. sz. végi / XX. sz. eleji festőművészet találkozása.

Brown Jenkin: - Az "Exposition, eaux-fortes et méandres" a zenétek és a XIX.sz. végi/XX.sz.eleji festészet találkozása, mit jelent számotokra ez a korszak?

Jean-Christophe d'Arnell: - Ez a valóság megjelenítésének kutatási kora, legyen az fotográfia, mozi vagy „hangutánzás”; azoké a területeké, melyek engem különösen megérintenek!

Brown Jenkin: - Ez a művészettörténeti kor kiváltképp gazdag. A festmények kiválasztása magától adódott vagy válogatni kellett a bőséges kínálatból?

Jean-Christophe d'Arnell: - Bizonyos „nagy klasszikusok”, mint Millet Angelus-a, Millais Halott Ophéliája vagy Böcklintől a Halottak szigete elég gyorsan szóba jöttek, de bizonyos szövegeket olyan kevésbé ismert művek ihlettek, melyeket véletlenül fedeztem fel múzeum- és kiállítás-látogatások, katalógus-bemutatók alkalmával, ilyen például Pissaro-tól a Hordágyon szénát cipelő asszonyok. Ezek a festmények, melyek a Tischbein-féle Nagy árnyék kivételével tájképek, az Ember és a Természet alapvető kapcsolatával foglalkoznak, mely különös, halálos és örök. Valószínűleg ez vezetett a kiválasztásban, de sok más kép is biztosan könnyen helyet kaphatott volna ebben a „dark kiállításban”!

Brown Jenkin: - A kiállítás tizenegy képe közül kettő kortárs, be tudnád mutatni nekünk Richard Boutint és Nicolas Méchérikit, akik az "Exposition…" és a "Tristesse des mânes" alkotói?

Jean-Christophe d'Arnell: - Ez a két kortárs festő szintén a Természetet helyezi inspirációja középpontjába és időnként technikájában, anyaghasználatában és formavilágában egy másik század művészeiéhez eléggé hasonló festményeket készít. Így összekapcsolják az album koncepcióját a kortárs világ megjelenítésével, mindezt melankóliával átitatva. Műhelyeik hangulata is rendkívül megindító és nosztalgikus; egyébként Richard Boutin műhelyében készítettük a lemez sajtófotóit!

Brown Jenkin: - Zene és kép nagyon szoros kapcsolatban áll a ti világotokban, a színpadon az illusztráció még jelentősebb. Számodra a kép nélkülözhetetlen és elválaszthatatlan a Collection d’Arnell-Andrea-tól?

Jean-Christophe d'Arnell: - Igen, mindig erős kapcsolatot tartottunk a kép és a zenénk között! A lemezeinket például olyan alkotásoknak tartjuk, melyekben az illusztráció teljességgel elválaszthatatlan a zenétől. Megpróbálunk olyan grafikus vagy fotóelemeket, valamint szövegeket használni, melyek kiegészítik az albumot, és melyeknek szerepe elsődlegesen nem az illusztrálás, hanem a megelevenítés.
Színpadon elsősorban fényképeket vetítünk, mert be kell vallani, a maradiság monumentumai vagyunk! Eleinte nem volt túl könnyű a színpadon, mondtuk magunkban, vetítsünk különböző fotókat és filmeket egy nagy képernyőre, elkerülve, hogy a közönség túlságosan unatkozzon a zenét hallgatva!
Ma már, az évek folyamán természetesen egyre több koncert tapasztalatával a hátunk mögött sokkal jobban érezzük magunkat és mind több és több örömet találunk benne; mindeközben különös lehet, hogy magunkkal cipeljük a 3 mozivásznat (16 mm-es filmhez) és a diákat! Ezek a kivetített képek teljes mértékben a csapat részét képezik!

Brown Jenkin: - A "The bower of despair" óta a Collection d’Arnell-Andrea egyértelműen elektronikus irányt vett anélkül, hogy lelkét és egyéniségét elveszítette volna. Mi késztetett azidőtájt erre a fordulatra? Maradt még megművelendő terület ebben a hangzásban?

Jean-Christophe d'Arnell: - Valójában mindig is elektromos, elektronikus és akusztikus hangszerek elegyét alkalmaztuk: a zenekar indulása óta analóg szintetizátorokat és dobgépeket ugyanúgy használunk, mint brácsát és csellót! A hangzásunk fejlődése természetes fejlődés, ahhoz köthető, hogy minden új albumon egy kicsit eltérően próbálunk dolgozni, ahogy például ennél az albumnál elég elektronikus basszusokat, programozott ritmusokat alkalmaztunk. Ez a fejlődés ugyanúgy függ a többé vagy kevésbé tudatos hatásoktól is, a zenéktől, amiket hallgatunk és szeretünk. Ki kell emelni a stúdiómunka fontosságát is, amit az utóbbi 3 album óta megosztunk például a hangmérnökkel is, aki inkább az elektronikus zenei világ felől közelít. Úgy gondolom, mindig van fejlődési lehetőség és elvégzendő kísérlet. Néha az volt a benyomásunk, hogy nagyon merész döntéseket hoztunk (a lemezeink történetében mindenképpen), ráadásul úgy tűnik, hogy a Collection hangzás mindig megmarad és mindezek ellenére adott.

Brown Jenkin: - Hogy zajlott a találkozásotok a Prikosnovénie-vel? Hogy jött az újrakiadások ötlete? Gondolom, hogy a következő lemezek ("Les marronniers", "Circes des champs") fogják ezeket követni.

Jean-Christophe d'Arnell: - A Prikosnovénie történetének elég korai időszakától ismertem Frédéric Chaplaint: zenei műsort vezettem a gien-i „szabad rádióban”, és természetes volt, hogy érdekeltek ennek a független kiadónak a termékei! A Collection d'Arnell-Andreat tekintve, ahogy lehetőségünk nyílt gyakorlatilag azonnal leszerződni a New Rose / Lively Arthoz, ebben az időszakban egyáltalán nem kellett más kiadók után járnom.
Frédéric-kel egy cognac-i Collection koncert alkalmával találkoztam először, 2000. november 4-én; az egyik Prikosnovénie előadó, a The Atlas Project miatt volt ott. Ez volt az apropó, hogy beszéltem neki a tervben lévő, „kamarazenei” kompozíciókra alapozott albumunkról. Gondoltam, a Prikosnovénie-nek egy újabb „akusztikus” lemez felelne meg. Eljuttattam hozzá egy hivatalos példányt, imádták… Ez volt a "Tristesse des mânes"! Ha minden jól megy ezzel az albummal, még biztosan más projektekkel kapcsolatban is folytatódhat az együttműködés a Prikosnovénie-vel, de a diszkográfiánk kiteljesítésében is. Hivatalosan a következő 2 újrakiadásnak 2008-ban kell napvilágot látnia, a szerződések már alá vannak írva!
Az újrakiadások kiindulópontja a "Villers-Aux-Vents" volt, ami már jó ideje nem volt kapható, és amit gyakran a csapat „referencia-albumaként” emlegetnek.

Brown Jenkin: - Néhány éve kihoztatok egy VHS-t. Nem próbálkoztál DVD-vel, ami több lehetőséget nyújt, és jobb képminőséget ad?

Jean-Christophe d'Arnell: - Az igazat megvallva, ez az ötlet a Factum egyesülettől származik, és ők is vitték véghez. Világos, hogy ma ez a hang- és képhordozó kissé ósdinak tűnik, de mutatja az érdeklődést egy a maga teljességében rögzített CDAA koncert iránt! Nem zárjuk ki egy DVD lehetőségét, de ez számos megfelelő emberrel történő együttműködést és sok rá fordított időt igényel. Pillanatnyilag az elsőbbség a zenéé, a lemezeké.

Brown Jenkin: - Mit hoz a holnap a Collection d’Arnell-Andrea számára? Koncerteket? Nyári fesztiválokat?

Jean-Christophe d'Arnell: - Szeptember 29-én Clissonban, a Prikosnovénie Fesztivál keretében játszuk a "Tristesse des mânes" albumot, és még egy pár másikat akusztikus felállásban zongorával, csellóval, brácsával és énekkel. 2008-ban játszunk majd Cherbourgban a Trinity 10 éves évfordulóján, jelenleg csak ezek a dátumok vannak meg, de idővel biztosan lesznek más koncertek is, amiket a honlapunkon feltüntetünk. Sokkal több koncertet adunk, mint néhány éve, de a Collection d'Arnell-Andrea előfordulásai még mindig ritkának mondhatóak!
Másrészt elkezdünk dolgozni a következő 2 újrakiadáson: újrakeverjük, új illusztrációt találunk ki hozzá a digipack formátumnak megfelelően, új címmel látjuk el, az archív felvételekkel foglalkozunk, előre tekintve egy multimédiás kiadványra, ahogy minden újrakiadásnál. A Factum rengeteget segít nekünk ebben a multimédiás és grafikai munkában. Aztán nekiállhatunk egy újabb albumnak, már van néhány ötlet!

Brown Jenkin: - Köszönjük, hogy válaszoltatok a Les Sentinelles kérdéseire az interjúban, és ha gondoljátok, mondjátok ki a végszót!

Jean-Christophe d'Arnell: - Nagyon köszönjük a közreműködéseteket az árnyékzenénk világosságra hozatalában!
Ősz és barátság!

Forrás: Az interjút eredetileg a Les Sentinellesnek Brown Jenkins készítette. képek: Böcklin: The Island of the Dead Millais: Ophelia
fordítás: Tonka Zoltán