III. Budapest Showdown

Meglehetősen rosszul indított a III. Budapest Showdown: Koffin Kats-ék Romániában karamboloztak, így egy nappal később léptek fel. Május utolsó napján este fogadott a szomorú hír a Dürer Kertben, és mikor az információ már hivatalossá lett, több vendéggel együtt kis híján a hazatérés gondolata mellett foglaltunk állást. Végül is a történet úgy alakult, hogy a meghirdetett 31-én a The Horibillies, és a The Killingscreens lépett fel, másnapra pedig a The Killingscreens ismét a The Silver Shine, és a The Koffin Kats társaságában.

Nem sok jelenlevő maradt így az első napon, alig 20-an néztük végig a The Horibillies fellépését. A nyíregyházi kvartett első budapesti bemutatkozását könyvelhette el aznap este, és már miattuk azt mondom, megérte maradni.
A banda a rockabilly és a punk muzsika keveredésével oltja magába a psychobillyt, meglehetősen üdítő élmény volt az esti sokk után. Az igazat megvallva, én egy kezdő, amatőrebb szinten mozgó bandára számítottam, de annál az egybegyűltek sokkal többet kaptak. Mind a négy tag pontosan, és magabiztosan zenélt, és ez már elég volt a jó dalok mellett ahhoz, hogy élvezetes műsort nyújtsanak. Energikus muzsikájuk kellemes hangulatot varázsolt a maréknyi egybegyűltnek, élmény volt hallgatni, látni őket. Még egy Elvis-feldolgozás is elhangzott, és a közönség unszolására még elnyomtak két ráadást. Sajnos, így sem játszottak többet, mint 35 perc, de az legalább tartalmas volt.

Nem sokkal később a The Killingscreens lépett a deszkákra. Őket már tavaly egyszer megtekintettem, szintén a The Koffin Kats előtt, és akkor is a Dürer Kertben. Akkor elégedett voltam teljesítményükkel, most sem volt ez másképp, sőt, mintha csiszolódtak volna! Rögtön egy meglepő húzással kezdett a banda: a tracklistet tartalmazó papírt felvágták, és a közönség húzással dönthette el a dalok sorrendjét. Igazán baráti gesztus volt részükről, bár így kissé több idő telt el a dalok közt, de sebaj! A „Gyilkos Képernyők” mocskosul karcos rock’n’rollt játszik, de azt nagyon jól. Kissé ki is lógnak a sorból, mivel náluk sem a psychobilly, de még a rockabilly sem képviselteti magát, persze, a punk műfaj érződik a bőrükön. Pár feldolgozással kiegészülve, és a ráadásokat is beleszámítva egy nagyon kellemes 45 percnek lehettünk szem, és fültanúi. Megjegyezném, így utólag, hogy a hangzás mindkét banda esetében szuper volt aznap este.

2010.06.01. Másnap ismét lesétáltunk a Dürerbe, ahol nagy megelégedésemre Vic Viktor a Koffin Kats énekese jött velem szembe. Nyugtáztam a tényt, miszerint nem jöttünk aznap este hiába.
A műsort a tegnap záró The Killingscreens kezdte. Most nem játszottak többet fél óránál, kissé siettek is, most nem volt olyan szintű lehetőségük, mint előző nap. Szépen szóltak, és valamicskét ráhangolták a még nem túl népes közönséget az est hátralévő részére.

Nem túl hosszú átszerelés után a The Silver Shine triója vetette meg lábát a színpadon. Ati-val a koncert előtt pár szót váltottam, és elmondta, hogy aznap ő ment ki Romániába a Koffin Kats-ékért, és mivel nagyon fáradt, nem biztos, hogy 100% teljesítményük lesz aznap este. Bár fellépésük nem volt túl hosszú, (azért 1 óra megvolt) fáradtságnak, vagy lankadásnak szikrája sem tükröződött egyetlen tagon sem. Sőt, számomra ismét egy felejthetetlen estét nyújtottak. Szinte hihetetlen az energia, ami a honi psychobilly trióból áradt, egy gyors felvezető után máris egy új sikerszámnak ígérkező dal hangzott el, a „Run Run Run”. Nagyon jó nóta, mely alapján ismét egy ismét egy zseniálisnak mondható album ígérkezik részükről. Természetesen az eddigi mindhárom lemezükről hangzottak el dalok, sőt, ismét eljátszották a Soft Cell: Tainted Love psychobilly átiratát. Ez a nóta most talán jobban ütött, mint mikor legutóbb volt szerencsém hallani tőlük. Most Krista Kat énekével újították meg ezt a szerzeményt, és meg kell, hogy mondjam, a hölgynek nagyon jó hangja van ahhoz, hogy teljes dalt is énekeljen. Amúgy most sem lehet egy rossz szavam sem a zenészek játékát illetőleg, Krista Kat nagyon jól tépte a húrokat, és mellé némi vokált is hallhattunk tőle, szerencsére! Furo a dobcucc mögül teljesítette az irgalmat nem ismerő ütemeket, míg nem utolsó sorban Ati Edge az ének mellett gitárjára is remekül összpontosított. Ismét bemerészkedett a tömegbe, mire nem jó a vezeték nélküli elektromos gitár?! Olyan zseniális daloknak lehettünk fültanúi, mint a „Blood Countess”, „Forbidden Zone”, „Screeeaam”, vagy egy másik zseniális új dal, a „Reptile”. És a végén természetesen újra hallhattuk a „Ha Egy Pisztolyt Kaphatnék” című átiratot. Mint fentebb említettem, bár legalább egy órát játszottak, én még el bírtam volna tőlük hallgatni pár dalt. Mivel ez legnagyobb sajnálatomra annyiban maradt, így rövid átszerelés után a detroiti fenegyerekek, a „Koporsó Kandúrok” fellépése vált időszerűvé. A koncert előtt értesültem erről, hogy ez sem lesz egy hosszú fellépés, mivel nagyon fáradtak, ennek ellenére kicsit több mint 70 percet zenéltek nekünk. Megjegyezni kívánom, hogy a banda a budapesti fellépés miatt visszamondott egy másik koncertet balesete miatt, így igazán megtiszteltetve érezhette magát az erre az időre már szép számmal összegyűlt nézősereg. Koffin Kats-ék a tavalyi év végén adtak ki új lemezt, melynek kissé lassabb, de pompásan felépített dalai alkották aznapi produkciójuk gerincét. A banda új gitárost tudhat soraiban, hiszen előző bárdjuk, Tommy Koffin megelégelte állítólag a sok turnét, így most új gitárosként Ez Ian-t köszönthettük. Az előbb említett úriembernek még van mit tanulnia, ami a koncerteket illeti, de zenei tudása megkérdőjelezhetetlen. Akárcsak a többi tagé, hiszen E-Ball eszméletlen vehemenciával ütötte a bőröket, nem is beszélve az egész produkciót a hátán hordó énekes/bőgős Vic Victor-ról. Szinte hihetetlen erővel kezdték a fellépést, és ez az energia a koncert végéig kitartott. Minden lemezükön elkalandoztak egy-két dal erejéig, így a számomra abszolút két sikerszám, a „V8 Nightmare”, és a „For Hire” is terítékre került. Vic Victor hangja annyi energiát és dallamot rejt, melyre nem igazán van példa ezen stílus berkeiben. Bőgőjét is remekül kezelte, de a sajátja helyett most Krista Kat-től kölcsönzött bőgőt nyűtte, az övé sajnos megsérült a balesetben. Nem csoda, hogy népszerű a zenekar, ez a rengeteg turnénak, a zseniális színpadi show-nak, és nem utolsó sorban első rangú dalaiknak is betudható. Fellépésük során a számok közt nem sok időt hagytak sem maguknak, sem pedig a közönségnek, szinte egyik dal átfolyt a másikba, sokszor még rendesen megtapsolni sem lehetett őket, nem volt kegyelem! Kivételesen az énekes úriember feje most nem vérzett, biztos elfogyott a vérkapszula…

Nagyjából olyan 70 perc után levonultak a színpadról, és a közönség legnagyobb bánatára nem tértek vissza, egyetlen ráadás erejéig sem. Ez talán érthető, hiszen nem kellemes esemény volt, ami előző nap történt velük.
Így ért véget a III. Budapest Showdown. Mind a négy banda remekül teljesített, és remeket alkotott. Ha még nem láttad egyik formációt sem, és lesz rá lehetőséged, hát élj vele, és ne szalaszd el! Hidd el, megéri…

Gabor fotói