Fading Colours

Első hallásra elszigeteltnek tűnik a sok amerikai és német zene mellett a lengyel goth scene. Pedig ez nem így van. Ékes bizonyítéka ennek a Bolkow-ban évek óta megrendezett Castle Party, melyet Közép-Európa legnagyobb goth fesztiváljaként emlegetnek. Ennek egy tradícionálisan föllépő zenekarát a Fading Colours-t mutatnám be szövegeik, és történetükön keresztül. A három fős zenekar (Krzysztof, és Leszek Rakowsky, De Coy) szövegeit a vezető énekesnő- De Coy írja. "Álmokban megtartott világok, ez a a kulcs a mi zenénkhez" - nyilatkozta De Coy a Tajtékos Lapoknak, ahol interjú is jelent meg velük. Szövegeikben a szürreális álomképek mellett megjelenik az erotika és a romantika is. Zenéjük érdekes elegye a goth-nak, techno-nak, és trance-nek. Megteremtve egy olyan érdekes zenei és dallamvilágot, ami nemcsak a lengyel, hanem a nemzetközi goth scene-en is egyedülállóvá és népszerűvé teszi őket. Munkájukat olyan elismert zenészek segítették mint Andreas Bruhn (ex- Sisters Of Mercy), Anne Clark, valamint Jean-Pierre (a Lacrimosa és a Love Like Blood managere). Történetük egy érdekes metamorfózis. A zenével kísérletező, és újat hozni akaróké. Akik albumról albumra új és újabb eszközökkel próbálják kifejezni magukat. Fejlődnek és változnak; a sokoldalúság ami visszatükröződik történetükben és zenei életükben egyaránt.

Minden 1986-ban kezdődött a lengyelországi Boleslaviec városban, nem messze Bolkow-tól, és Jelenia Gora-tól. A Rakowsky testvérek Leszek és Krzysztof, Piotr Jerominov, és Pawel Novak megalakították a "Bruno The Questionable" nevű zenekarukat, nevüket egy Monty Python filmből vették. Zenéjük, mint az amerikai hard core, sötét volt és kemény. 1988-ban a zenekar a legfontosabb lengyel rock fesztiválokon debütál, mint a Jarocin '88, Out Of Controll-Varsó, New Stage-Gdansk. Mindent megnyertek, s lehetségessé vált néhány szám fölvétele a Polish Scout Radio-nak ( Lengyel Felfedező Rádió).
Ez segítette őket bemutatkozni a média világában. A lengyel rock fesztiválok fontos vendégei lettek. Az ekkor megjelenő Jarocin '88 Compilation (válogatás) három Bruno számot tartalmazott. A promóciójuk akkor kezdődött, amikor elhatározták hogy saját pénzből profi stúdióba mennek. A "Don't Tell Me" volt első slágerük.
Nem sokkal később változások történtek. Leszek megkezdte tanulmányait a Zielona Gora-i Pedagógiai Főiskolán. Egy estét filharmonikus koncerten töltött. Ez nem bírt volna akkora jelentőséggel a zenekarra nézve, ha nem itt találkozott volna a Bruno, és a későbbi Fading Colours énekesnőjével. A koncert után megkereste, és megkérdezte, hogy nem akarna-e egy rock zenekarban énekelni? Kasia Ziemek ( Katarzyna, De Coy) először elutasította, végül igent mondott, és elkezdte a munkát a Bruno-val.
Ekkor más változások is lezajlottak. Piotr elhagyta a zenekart. Slawek Kwiatkowsky szállt be, Leszek iskolatársa. Ekkor a Bruno fölállása a következő:

Katarzyna (De Coy)- ének
Leszek R.- bass
Pawel Nowak-dobok
Krzysztof R.- menedzser
Ez kiegészült:
Slavek Kwiatkowsky- gitár
Artur Kryzbylak- szintetizátor

Ezekkel a változásokkal, és növekvő népszerűségükkel a Bruno zenéje pscihedelikusabb, és melankólikusabb lett. Zenéjüket játszani kezdte a tv és a rádió. Két videóklippjük a "Black Horse", és a "Sisters Of The Night".
1992-ben egy független német zenekiadó, az SPV kezdte meg működését Lengyelországban. Olyan zenekarok szerződtek ide, mint az Agressiva '69, Closter Keller, és persze ők is. E lemezszerződésből született album a "Black Horse" tíz dalt tartalmazott. Egyedülálló stílusuk, sötét atmoszférájuk- mind zenéjükben, mind szövegeikben tettenérhető.
1993 fordulópont a zenekar életében, kijött a "Black Horse", valamint De Coy, és Leszek összeházasodtak. Az címadó dal első lett számos rádió és tv-csatorna toplistáján. A Bruno gyakori vendég volt a médiában, számos interjút adtak, kritikák is jelentek meg. Néhány bíráló azt mondta, a zenéjük semmi újat nem hoz. Olyan mint a Sisters Of Mercy, vagy a U2. Néhány pedig el volt varázsolva a zenekar frissességétől, és tehetségétől. Egy pillanat, és De Coy egyike lett a legfontosabb lengyel rock énekeseknek.

Még ez évben a legendás goth zenekar a Love Like Blood Lengyelországba ment. A varsói koncerten a Bruno volt előzenekaruk. A Love Like Blood-nak annyira megtetszett a Bruno, hogy Gunnar Eysell egy kazettát (Black Horse) vittek haza Németországba megmutatni néhány embernek a zenei vonalról. A válasz nem váratott magára sokáig. Néhány európai kiadó érdeklődött a Bruno zenéje iránt. A legjobb promóciós tervet a Nuclear Blast, és a Dion Fortune ajánlotta. A Nuclear akart velük szerződést aláiratni, de végül a Dion Fortune lett a Bruno kiadója. Ők ajánlották a legjobb promóciós feltéteket. Ekkor más változások is történtek. Artur kivált; és Slawek-et lecserélték Tytus de Ville-lel aki gitárosa, és vezetője volt az ekkor kultivált lengyel goth bandának a Pornografia-nak.
Gunnar Eysell segítségével a Love Like Blood fölvette Hamburgban az Impulse Ton Stúdióban Jean Pierre segítő kezei alatt ( a Love Like, és a Lacrimosa producere) "Odüsszeusz" albumukat, ez volt a Black Horse. Ez idő alatt fölvettek még néhány új dalt, és eddigi anyagukból mixeket készítettek. Mint ahogy későbbi kritikákban mondták ez a Bruno új hangja, amit mindig is kerestünk.
Most már minden készen állt a publikálásra. Már csak egy feltétele volt a kiadónak, nevet kell változtatniuk. A Bruno The Questionable nem kommersz, és nehéz kimondani. Így a nevük Fading Colours lett. 1995 januárjában megjelent a "Black Horse" lengyel, tavasszal meg az angol verziója. De ezúttal már nem Bruno, hanem Fading Colours név alatt.
Ezzel egy időben megjelent a "Lie" című single-jük is. Ezen album zenéje nagyon egyedi volt egy lengyel rock zenekarnak. Kemény gitárhang csatlakozása a szintetizátorhoz, és De Coy tökéletes hangjához. A Lie számos európai rádió slágerlistájának élére került. A Black Horse se maradt visszhang nélkül, remek kritikát kapott. Több magazin írt a Colours-ról, a Neuro Style magazin 10-ből 8 pontot adott rá, a német Zillo a hónap demójának nevezte, akárcsak a francia Dark World, egy spanyol magazin az utóbbi 5 év legjobb albumának.

Egy másik fontos esemény is történt ekkor, De Coy-nak és Leszek-nek fia született- Filip.
1995 ősze nagyon tevékeny időszak a zenekar számára. Augusztus végén adtak egy koncertet a Pop Komm nevű német fesztiválon. Itt nyílt először alakalom a zenekarnak nagyobb közönség előtt bemutatkozni. Ugyanebben a hónapban a legfontosabb lengyel goth fesztivál, a Castle Party (Grodziec, ma már Bolkow-ban rendezik meg) legfőbb sztárjai lettek. Néhány héttel később európai turnéra indultak a Garden Of Delight-tal közösen.
1996-ban a zenekar újra stúdióba ment, most már csak De Coy, Leszek, és Krzysztof fölvenni az új album anyagát. Új utat, a zenének új módját választották. Nem akartak semmi közöset a "Black Horse"-szal, de néhány dal még a debütáló albumuk előtti időkből erre az albumra került. Ez a "Time" EP, melynek teljes anyagát Lengyelországban vették fel, de Németországban finomították. Ebben olyan barátaik voltak segítségükre, mint Andreas Bruhn ( ex Sisters Of Mercy) a Lie c. dal két verziójának szerzője. Darrin Huss a második vokál a Time c. dalban. Míg Daniel Kleczynski (Ismert arc a lengyel techno színtéren) néhány dal remixét csinálta. Ezt megelőzően egy De Coy szólóalbumot is csináltak, de ez balszerencsére nem jelent meg. De Coy elismert vendége lett a techno party-knak, e zene a maga sok energiájával nagy hatással volt rá, s ez érezhető a "Time EP"-n is.

Az EP 1996 tavaszán jelent meg, egy évvel a debütáló albumuk után. Néhányan meglepődtek az új hangon, melyből hiányzott a gitár, a dob. Helyüket a szintetizátor, és a számítógép vette át. Tartottak is tőle, hogy újfajta zenéjüket nem fogják elfogadni, de a rajongók reakciója hasonlóan spontán volt, mint első albumuk esetében. A zenekar egy csodálatos koncertet adott a Castle Party-n, Grodziecben. Ezzel ugyanolyan jól ismertek lettek, mint a Closterkeller vagy az Artrosis. Novemberben meghívták őket a "The Carnival Of Souls" nevű angol goth fesztiválra. 1997 tavaszáig sok koncertet adtak Angliában, és Németországban egyaránt.
Ezekben az időkben a Colours főszerepet játszott néhány válogatásban is. Fölvették saját Depeche Mode: Clean verziójukat. "Spring" című dalukat a "Dive Ex Machina" nevű válogatáson is fölhasználták. A prezentáció a legjobb volt, női vezetésű goth'n'wave zenekar.

1997 januárjában Leszek, és Daniel Kleczynski megalapították saját kiadójukat a "Deep Space Productions"-t. Mindketten tagjai voltak egy másik techno-trance csoportnak a "Mesmerisa"-nak. Amely más techno zenekaroknak volt producere. Az első megjelent albumuk egy válogatás, a "Hypnotic Drum'N'Bass" volt. Júliusban jelent meg, szintén e hónapban felröppentek a hírek egy új Colours albumról.
A hírek igazak voltak, az új album munkáit ez év tavaszán kezdték. Elhatározták hogy saját felszerelésükkel, és csak néhány barátjuk segítségével veszik fel. De Coy hangját a Spaart stúdióban Lengyelországban, a másik felét szintikkel, szekvencerekkel, számítógéppel. Andreas Bruhn segített az "In This Garden Of Mine" című dalban. Egy másik öreg barátjuk Anne Clark pedig az "Eveline"-ben tűnt fel (ő énekelte). Thomasz Beksinski a dalok írásában segédkezett.
Az így elkészült új album Az "I'm Scared Of..." címet viseli. 1998 márciusában jelent meg.
A visszajelzésre nem kellett soká várni. Az egyik legfontosabb, a német Zillo magazin a hónap legjobbjának nevezte az albumot. A World Of Music is segített, boltjaikban az album a népszerű slágerektől elkülönített polcra került, azon albumok közé amelyeket vásárlás előtt meg lehet hallgatni.
1998 áprilisában a zenekar néhány koncertet adott Németországban a "Dion Fortune Spring Festival"-on. De meg voltak hívva a "Ziet Geist"-re (UK), és a '98-as "Castle Party"-ra is. Ekkor a "Castle Party" már Közép-Európa legnagyobb gothic-darkwave fesztiválja. Olyan fellépőkkel mint: Fading colours, Artrosis, Aion, God's Own Machine, T.R.H., P. Vampire (USA), Inkobus Sukkubus (UK), Attrition (UK), és a Closterkeller- nekik ez a tizedik évfordulójuk, óriási bulit rendeztek.
A Colours a második nap, Closter előtt játszott. Fluoreszkáló háttér és stroboszkóp felvillanások között. De Coy csak állt, és csodálatosan énekelt. Sajnálhatja, aki nem látta. Először a Lorelei, majd az Enchanted, Clean, Hypocrisy, Lie, majd totál sokk- két dal a Black Horse-ról. A Colours-t, és a címadó dalt elektrósították, s két nagyon táncolható verziót kaptak. Végül az Eveline, melynek eredetije az I'm Scared-en Anne Clark énekhangjával hallható.
S azóta? A Colours immár tradicionálisan évről évre föllép a Bolkow Castle Party-n, és egy új albumon is dolgozik, ami valamikor 2002-ben jelent meg. Az igazság az hogy 2002-ben nem jelent meg albumuk, viszont június 16.-án megkezdték De Coy szólóalbumának felvételét egy Varsóhoz közeli stúdióban. Az itt készült album a "Pleasure For Nothing" címet kapta, és 2003 őszén jelent meg. Eljutottak 2002 július 18.-án hozzánk is, két koncertet adtak hazánkban 18.-án Pesten a Süss Fel Nap-ban, majd azt követően Ecsegfalván a Nightbreed-en. Visszaemlékezve a koncertre nagyon jó koncert volt. A zenét látványos videó vetítéssel festették alá. S reméljük jönnek még hazánkba.

A bevezető és a Fading Colours honlapjáról fordított biográfia a kiegészítésekkel N. Gábor munkája