Fields of the Nephilim | Elizium

For Her Light - Az Ő fényességéért

Milyen magányosan várakozol a Sunday parkban,
Én megmentelek, fel foglak oldozni,
Ahol a lelkek nem hullanak szét,
Egy emelvényen állsz, a képmásod,
szeretefoszlik a kezemben.
Úgy érzem magam, mint aki hazudik,
Úgy érzem magam, mint aki számít valakire.
Nem tudsz felébredni,
A semmiböl született class=SpellE>illuziók,
Valami értékesnek tűnik bennük.
Megmentelek, fel foglak oldozni,
Hogy a kétségbeesésemet próbára tegyem.
Úgy érzem magam, mint aki hazudik,
Úgy érzem magam, mint aki meghal,
Nem tudz felébredni.


"Ó halgass meg! Itt hagytál engem,
a szerelmesek halotti névsorában vagyok"

 

At The Gates Of Silent Memory - A csendes emlékezet kapujánál

Igen, az élet melyet ismertem, beteg
Az emberek miatt
Egy vak hold - túl az ablakon,
ahol már leszállt az éjszaka,
A nyughatatlan lelkek és az eljövendö
napjaink Eliziuma.
Dalilával állsz, talán csenben meghalok,
vagy talán itt maradok,
De veled érzem, hogy élek,
és valamiféle menyországot érzek,
Mikor mélyen őbenne vagyok,
Valamiféle menyországot érzek.
Halgass meg!
Adj nekem valamiféle menyországot!

Paradise regained - Visszaszerzett paradicsom

Gyere be a hidegről!
A szívemmel tartozom neked,
Légy a menedékem és védelmezőm az éjszakára!
Életem szerelme, öntsd fényességedet a hitre,
melyet érzek!
Valósitsd meg őt álmában.

Submission - Alázattoság

Köztünk mozog egy pillanatig,
Mint az ópium és a te szíved,
Kaptunk gyógyszereket az istenektől,
Hogy meggyógyitsuk árnyékunk erkölcsét.
Jöjj hozzám ördög, tárd ki az ajtót!
Vezess engem Chiara, a mindenség közepébe.
Ő megnyílt, és kitárt karokkal sírt.
Feküdj le mellém, vedd el ami megmaradt belőlem,
- sírta ő, miközben átkarolt.
Valaki bennem van, hogy kegyetlenkedjen,
hogy szenvedjek azért, amit ő akar.
Az ablakon párásodás,
- visszabámulok magamra a hálókon keresztül,
Amiket szőttünk eddig a tündöklő reggelig - valahol máshol.
Ó de hol voltam?
Hol voltam?
Az ajkai kemények voltak, hideg a menyország,
Szabadítsd fel őt, aki benned van.
Használd arra, amit akar.
Vidd feloldozva szabadon.

"Azoknak a lelke a legtisztább,
Akik erőszakosan hagyják el a testüket.
Ne maradj a szakadékban a dolgok szemetjével,
Mert van egy hely a valódi éned számára,
Egy örökké fényes birodalomban."

Sumerland - Sumérföld

Csábításod az életre, és mindenre gyönyörű.
Vigyél el az álomba, lelkem magasságaiba és mélységeibe,
Ott szabadok vagyunk.
A belső gondolatok átadják helyüket a határtalan időnek,
De a világ végnélküli, és a lelkek nem tudnak leereszkedni,
- nem lesz ott Sumér idő.
Ahogy az elveszett lelkek félnek a felébredéstől,
Úgy félnek, hogy angyali alakot öltenek.
Az éjjeli árnyak holtan fekszenek,
De álmodnak a múltban és az övéikben.
Találkozni akarnak veled, játszani akarnak veled,
Álmodj hát, nem tudsz szabadulni.
Hallom ahogy hívnak, meg akarnak gyötörni,
Újra itt vannak, le akarnak feküdni veled,
El akarnak vinni a múltad szégyenéhez.
Álmodj hát, vigyél el, vezess el messzire,
Vigyél el, ott én csendben eltünhetek,
De nem tudok elbújni és nem tudok meghalni.
Álmodom hát,
A saját végzetünk őrültjei vagyunk ezen a földön.
Várni fogok a lelkem gyökereivel,
Elvesztem az öntudatomat,
Álmodom csak,
Az alvók benned csak angyalok figurái.
Nagyon mélyen belül érzed, hogy a lelked fuldoklik,
Feloldozatlan lelked fuldoklik a valóság tengerében.
Mondd mi a valóság? Mondd el isten gondolatait!
Az álmok istentől érkeznek?
Mondd milyen álmok jöhetnek még?
Szabadulj meg, a gondolatok eltünnek.
Mi mind lejöttünk,
Vigyél oda... Általad kijuhatok innen ...
Mindenki hanyatlik... Vigyél ki...
Vigyél ODA.

Wail of Sumer - Suméria jajveszékelése

Látod a földet? Magasan vagyunk,
Felmászunk Sumérváros fölé,
Megcsókolhatod a levegőt,
Siklunk...
Kövess engem Sumérföld felé.
Nincs igazi élet, nincs igazi lényeg,
Összefonódva fekszünk, kiváncsian,
Melletünk az emlékek.
Keresztülllátok a koron - Ki vagyok én?
Vezess engem Sumérföldön keresztül.
Az "Istentől jött" megbocsájtók beküldenek a sötétbe,
Hogy játszd az életed.
Vezettem őket, elvittem őket onnan,ahol feküdnek,
Hogy itt öregedjenek meg.
Maradni fogok, hogy szabadon lélegezzek.
Magasan vagyunk ... Örökké,
Nincs holnap, nincs ma,
Vezess engem Sumérföldön át.

And these will your heart be also - És a te szíved is ott lesz

Szenvednünk kell, hogy megszabaduljunk fájdalmainktól,
Tudsz segíteni, hogy megtaláljuk az utunkat?
Itt vagy, hogy maradj,
Hogy maradj itt, a paradicsomban.
Befejezném ezt a pillanatot,
Hogy veled lehessek a morfium óceánon át.
Itt feküdnék veled, csak azért, hogy maradj,
Hogy maradj itt a paradicsomban.
Csak azért, hogy maradj,
Maradj, magányosan, az örvénytől szabadon,
Hogy veled legyek.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 11. 23. - 11:54 | © szerzőség: ismeretlen