A budapesti Kerepesi úti temető - mai hivatalos nevén: Fiumei úti temető - 1999 áprilisában lett százötven éves. Így, bár egy 19. század közepén megnyitott temetkezési terület európai viszonylatban még fiatalnak számít, Budapesten a legrégebbi a ma is használatban lévő keresztény sírkertek közül.
A temető, amely hivatalosan évtizedekkel ezelőtt Nemzeti Pantheonná nyilváníttatott - ez a kifejezés inkább a státus megjelöléseként, mint elnevezésként használandó - másfél évszázada működik, 1885-ös dísztemetővé nyilvánítása óta főként a mindenkori politikai elit reprezentatív sírkertjeként. Az, hogy ki volt szolgáltatva a politikai változásoknak és egyre újabb mítoszok megteremtésének vált fontos színterévé, azt is jelentette, hogy több-kevesebb hatékonysággal valamennyi rendszer megpróbálta önnön képére formálni, saját mártírjai és neves elhunytjai kultuszhelyévé tenni. Ezt azonban egyszer sem sikerült befejezni, innen ma a Kerepesi úti temető egyik fő különlegessége: az, hogy minden kor, minden politikai berendezkedés kialakított a falain belül egy-egy, a hivatalos szándék szerint maradandónak szánt kultikus területet, amelyek torzói ma egymás mellett, egyidejüleg jelentik a temető reprezentatív síremlék-együttesét.
In: Budapesti Negyed 24. (1999/2) A temetőről bővebben: http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/24/tanulm.htm
Hracza Lajos fotói
