"Nemcsak egy szeretett embert kell a halál számára szabadon bocsátani, hanem magunkat is - az élet, esetleg egy másik ember számára. Bizonyos beállítódásainkat is engednünk kell meghalni, ha lejárt az idejük, le kell mondanunk valamiről, ami életünkben kedvessé lett, ha elmúlt felette az idő. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a múlton csüggünk, és ez azt jelenti, hogy elzárkózunk a jövő elől, hogy valójában nem élünk többé. Ebben a helyzetben is gyászolnunk kell." Verena Kast
Verena Kast, a jungi iskolához tartozó svájci terapeuta alapvető feladatnak látja a "gyászmunkát" az emberi individuációs folyamatban. Terápiás tapasztalata alapján Verena Kast megállapítja, "hogy a veszteségélményeket túl kevéssé gyászolják meg, és emiatt ezek a depresszív és pszichoszamatikus megbetegedések egyik kiváltó okává válhatnak.
A könyvről: Úgy tűnik, a halál lassan megszűnik tabutéma lenni. A gyászról és a gyászfolyamatról azonban még mindig nagyon keveset tudunk, pedig egy szererett személy elvesztése, miközben óriási távlatokat nyit személyiségünk fejlődése szempontjából, nehéz feladat elé állít bennünket. A gyásszal járó fájdalom feldolgozása teszi lehetővé, hogy megváltozott helyzetünket elfogadjuk és új tartalommal töltsük meg. Így érkezhetünk el, az életben folytonosan ismétlődő búcsúzások kényszerében, önmagunk megvalósításának új szakaszához, egy új azonosságtudathoz.
A neves svájci pszichoterapeuta, Verena Kast, az Apák-lányok, anyák-fiúk és A jó barátnő Magyarországon is népszerű szerzője, ebben a könyvében sokéves terápiás tapasztalatára támaszkodva nyújt fogódzókat és megszívlelendő szempontokat a gyász feldolgozásához. (fülszöveg)
