Leif Erikson
Azt mondja, segít kioltani a fényeket
Vad izzása Braille-írás az éjnek
Esküszik, a részletek rabja vagyok
De ha életed csak egy nagy vicc, miért érdekeljen?
Az óra kilencre állított, de tudod, úgyis megcsinálod nyolcra
Így kaptok egy kis időt, hogy viszonzásra tanítsátok egymást
Érzi, szentimentális oldalammal kesztyűs kézzel kell bánni
De nem tudja, hogy ösztöneim a fagyasztóban hagytam
Esküszik, csak a nőstények áldozata vagyok
Nos, akkor szedj fel, aztán dobj, szivike, mert szeretem, ha felszednek
Az óra kilencre állított, de tudod, úgyis megcsinálod nyolcra
Mindenkinek, akit szerettél, muszáj volt itt hagynia valami emléket
Én végig itt lógtam, gondoltam, itt az idő eltanulni módszered
Egy kép kettőnkről a rengetegben – ez lenne a jó
Elmegyek érted, ha mentőcsónakom áthajózik az éjen
Persze csak akkor, ha nem alszol ma este
Olyan ez, mint új nyelvet tanulni
Segít megérteni némajátékom
Ha nem hozod fel a magányos részeket
Még jó is lehet
Olyan, mint új nyelvet tanulni
Eljössz ide hozzám
Összegyűjtjük a magányos részeket, és leírjuk őket
Eljössz ide hozzám…
Röviden szól, szerelme egy póni
Az enyém tudat alatti
