II. Tajtékos Nap

BAKOS LEVENTE KÉPEI

Testetlen tudatom jelentéktelen árkaiban száraz füstcsomó szorong, amit Ti léleknek hívtok, de én csupán az Abszolút Minden egy léthosszra kölcsönkapott könnycseppnyi esszenciájának, mely magában őrzi a nagy Egész minden tudását. Most én vigyázok rá. Én óvom a toronymagas éjszakák csendjének vakító árnyaitól, míg Ô szűzies magányban álmodik a feneketlen sötét tóba nyúló sosem látott méretű és szépségű fenyőkkel kibélelt völgyben, hol örökkön visszhangzik téren s időn túl a Világ minden szava, gondolata, terve, tette, álma s tudása. E tudás nevetségessé teszi szánalmas korunk összes csökött és kiúttalan tudományát és azok minden eredményét. Tudásunk egy haldokló fa, a teljes kifejlődés reménye nélküli kiszáradt lombbal. Egy élettelen fatörzs lehet még dob, síp, bölcső vagy koporsó, de nem köti össze gyökerével és lombjával az eget a föld mélyével. Nem jelent kaput a világok között. Tudásunk fájának csupán élveztük gyümölcsét (sőt mohón learattuk) anélkül, hogy gyökeréig is visszahatoltunk volna és megismertük volna azt.

Itt lenn a mélyben megismerhettem fajunk és a minket sújtó átok eredetét. Bár minden, mi a Földön él egyetlen közös magva nem e bolygóról, hanem messze csillagokon túlról való, ám bölcsője hatalmas óceánjaink mélysége volt. Létünk az Ősi Létezők ajándéka. Mikor még fajunk nem árulta el őket, kegyetlen törvényeik szerint éltünk, de tisztán és ártatlanul. Mikor még ivadékaink együtt sírtak a fákkal, nem vágytak istenkáromló magasságokba a lombokon túl. Akkor az ég még elérhetetlen csoda volt és nem meghódítandó tartomány.

„Ahogy a költészetnek az a feladata, hogy érzéseket fejezzen ki, úgy a festészetnek provokálnia is kell; érzelmeket kell kiváltania. Egy képnek képesnek kell lennie oly sok gondolati táplálékot nyújtania a befogadó számára, mint egy versnek, és ugyanolyan mély benyomást kell tennie rá mint egy zenedarabnak.”/Arnold Böcklin/

DYAS | GÉP-TEST-LÉLEK
koncert-performance

A zene, mint művészi önkifejezés, számomra az a terület, mely nem csak szimbólumrendszerével, eszmeiségével hat, hanem mind fizikálisan, mind szellemileg érezhető- szétömlik a testben a vérrel, szívdobbanássá válik. Az a Forma, melybe „zenei-magamat” öntöttem, az Ember és a Gép kapcsolatán alapszik.

Miért ez?

Természeti ember vagyok. Azt az Örökérvényű Egységet figyelem, melyet a Természet Ereje működtet, ez pedig itt van mindenütt, itt lüktet körülöttünk. Ennek a környezetnek meghatározó része lett a Gép. Hiszem, hogy a hangok hangzások, melyekkel az emberek zenét hoznak létre, természet-indíttatásúak, a környezet hangjain alapulnak, tehát ugyanúgy nem zavarja meg az indián énekét a távoli bölénycsorda dübörgése, ahogy a hegyi pásztor dalához hozzátartozik a szél süvöltése. A Kor domináns hangjai önkéntelenül beépülnek a művekbe, és bár csodálattal tölt el egy rét , vagy erdő „Csendje” – mely tele van apró zajokkal –, az ahogy a modern élet „hangzik”, jobban felcsigáz. Ezért alkotásaimba – melyekben a nagyvárosi lét kattog, zörög és szuszog –, ugyanúgy beleolvad egy kívülről jövő telefoncsörgés, mint pásztor énekébe a szél…

FILMVETÍTÉS

Dave Borthwick - Hüvelyk Matyi titkos kalandjai: A Grimm testvérek meséjéből kölcsönözte hősét Dave Borthwick, belehelyezve egy apokaliptikus víziókkal sűrített rémálomba. A Szuper-Ivadék-Megtermékenyítő-Üzem meghibásodása hozza létre Matyit, aki egy szemétdombra épült város legsiralmasabb negyedében látja meg a szürke napvilágot. Csillogó szupermodern laboratóriumba ragadják el innen 11 éves korában tudósok, ahol mindenféle mutánson és félresikerült kreáción kísérleteznek. Az ÖRDÖG-TEREM fogságából szabadulva úgy tűnik otthonra lel az övéi között, de a kis Matyi szülei után vágyakozik. Segítségére van az apró emberek "guru"-ja Jack , de a hazatérés kudarcot vall: elveszíti szüleit. Együtt indulnak hát harcba a láthatatlan hatalom megsemmisítésére. Jack saját életét áldozza fel, hogy megadja Matyinak a lehetőséget egy jobb világban való léthez.

Wave - Gotik találkozó Lipcsében 1999. (rövidfilm): a dark-goth szubkultúra legnívósabb európai rendezvénye Lipcsében kerül megrendezésre minden évben. Tavaly májusban videokamerával forgattunk a helyszínen, ebből készült ez a rövidfilm. Talán kedvet csinálhatunk az idén június 9-12 között ismét zajló fesztiválhoz, amin nemcsak több száz zenekar lép fel, de számtalan kulturális eseménnyel is szolgál a mintegy 30000 résztvevőnek.

Ordo Equitum Solis - Live In Russia (koncertfilm): „A név életünknek egy egészen speciális szakaszában jött létre. A művészet, ahogyan éltünk; elzárkózásunk a társadalomtól és a materializmustól; mindaz, amit olvastunk és amiről álmodtunk, ehhez a névhez vezetett minket. Azóta több mint tíz év telt el, és ez sokban változott, de a szellemiségünk és az akaratunk még mindig olyan, mint régen. A név három számomra fontos szóból áll: Ordo számomra a Rendezettséget/Rendezetlenséget jelenti. Equitum – a Lovag – bölcs, udvarias, és bizonyos dolgok tekintetében könyörtelen is – egy utópisztikus kísérlet arra, hogy az ember önmaga maradjon, mindegy, mi történik a világ többi részével. Solis, a Nap, az elsődleges elem. Azt jelképezi számomra, hogy mi, emberek, sok mindent gyorsan elfelejtünk, vagy magától értetődően elfogadunk, csak azért, mert úgyis ott van.”

ACTUS - Lélekjelenlét: …Az ember kiűzetett a paradicsomból, az aranykor helyét felváltotta az állandó apokaliptikus történeti idő, az archaikus embert pedig felváltotta a történeti ember. Az isteni iniciatíva puszta üres szóvá satnyult e kor szellemében. a XX. század modern világában ez az állandó folyamat felgyorsult, mint ahogy minden más is. a metafizika a romlás előtti állapotra koncentrál az őshagyomány szellemében. Ahogy haladunk visszafelé eme hosszú időfolyamban, annál közelebb kerülünk a lét magvához, a lélek isteni eredetéhez, az egyetemes ősszellemhez. „Fáklyává lenni, elégni”, elégni a felszított tűzben, hogy aztán a lélek a lét esszenciájában újjászülessen. Ez a küldetése az embernek, ez az a képesség, amelyet az őshagyomány átfog és megelevenít. Ez az „Egy út az Erő és a Rendszer birodalmában”

KORMOS FERENC - IPARI GRAFIKÁK

Semmiképpen sem kívánjuk látogatóinkat befolyásolni a képek értelmezése terén – hisz az alkotások amúgy is önálló életet élnek – ellenben szeretném néhány szóban összefoglalni „ars poetica”-mat, ezzel is a közelebbhozásra való törekvést szolgálván. Számomra a művészet kommunikáció, a kép akkor befejezett, akkor ért célba, ha befogadták, ha adott. A művész annyiban különbözik a többi, legtágabb értelemben vett alkotó embertől, hogy főként érzelmeivel dolgozik, nem fizikai vagy szellemi erejével. Az én módszerem leegyszerűsítve a következő: kutatni-felfedezni-megismerni-átélni-feldolgozni. Célom a belső világ kifejezése, az érzelmek megjelenítése, az érzelmeké, melyekben az Egész Ember benne van, az emberiség fejlődésének tudás és érzelemanyagával, a külvilág hatásaival és ezzel való kapcsolatával együtt. csakis és kizárólag azért vagyok bátor ezzel foglalkozni, mert hiszem, hogy esetleges érzékenységem által könnyebben „megtapintom” a felszínre hozom azokat az érzéseket, melyek mindannyiunkban élnek, melyekkel szembe kell néznünk. Üzenetük megismerése által leszünk képesek önmagunkkal és a világgal egyensúlyban élni. Korunkban a nagymértékű szimbólumvesztés, illetve a tudattalan „eltagadása” miatt az emberek képtelenek megérteni, felfogni ezeket az üzeneteket. A rációba vetett hit, az érzéketlenség, de ugyanakkor a súlyos és nagy tömegben előforduló lelki betegségek korában többoldalról bizonyított, hogy a belső világ, ösztöneink elnyomása, figyelmen kívül hagyása, ugyanakkor a külső világ feldolgozhatatlanul hömpölygő információ-, hatásáradata, brutalitása okozza a lelki zűrzavart. ezt érezvén szeretném az embereket a magam szerény keretei között közelebb hozni „ősi valóságunk”-hoz, próbálok viszonylag egyszerű eszközökkel komoly mondanivalót kifejezni. Ezek figyelembe vételével képeim a szürrealizmus eszmeiségéből és a szecesszió formavilágából táplálkoznak. Mert nincs mi szebb lenne számomra, mint az álomból tisztán és fényesen előbukkanó fény és árnyék harca, békéje, egyensúlya, a szecesszió természetet magasztaló csodálatosan burjánzó, mégis egyszerű és őszinte formáiba öntve. Belső késztetésre, spontán ötletek alapján dolgozom, később finomabb formába öntöm, kidolgozom a képet, mely végig él, változik, átalakul.

A II. Tajtékos Nap  2000. IV. 8-án kerül megrendezésre a Tajtékos Lapok dark/goth fanzine szervezésében.

Helyszín: Józsefvárosi Művelődési Ház (Bp. VIII. Somogyi Béla u. 13. sz., a Corvintól 2 percre)

Program: a filmvetítések 18 - órától folyamatosan zajlanak a videoteremben. A koncert kezdési ideje 21.30. A kiállítások egy hónapon keresztül megtekinthetőek a Művelődési Házban.

Belépőjegy: 400 Ft

Információ: a programról folyamatosan információt szolgáltat a ParaRádio - ParaCusis (www.c3.hu/para/cusis), valamint érdeklődni lehet a gelka@index.hu e-mail címen.

Köszönet: Az Actus-film készítőinek, Belley Évának, Mezei Mártonnak, Váradi Eszternek, Novák Gábornak, Baráth Barbarának.