A kaliforniai deathrock bölcsőjében ringatózva már öt esztendeje zúz a Readership Hostile, akik műfajukat alig néhány banda társaságában képviselték az idei Wave-Gotik-Treffenen. Több oka is lehet annak, hogy kopottabb a felhozatal a deathrock-ot illetően. Egyrészt nem most jár csúcsra az ügy, annak már vagy 6-7 éve. Másik oldalról érzésem szerint nem túl korrekten ugyanígy Pünkösdkor és Lipcsében szervezi Gothic Pogo fesztiválját az egykori Drop Dead.
Maradva hőseinknél, a Readership Hostile a legtávolabbi helyszínek egyikén, a Taubcenthal színpadán lépett fel a korai négyórás sávban. Mivel az előzetes tapogatózások alapján rokoni szálakat éreztem a remek művésznő, Gitane DeMone irányába, irányt is vett hármas csapatunk. A mintegy három fertályórányi rövid koncert számomra nem okozott csalódást. Hiteles - ám nem mai csirke - frontasszonya, Adrienne Pearson odatette magát, manírok nélkül rikoltozta a korai punk és goth halálrockba oltott elegyét.
Nehezen eldönthető számomra, hogy mennyire tudatos a bandánál a szétcsapott dallamvilág, de részemről pont ez adott kapaszkodót/hangulatot; az egyéniség jelének éreztem ezt.
Ha már kaliforniai deathrock, egy Rozz Williams nóta is elhangzott sajátos felfogásban: jól van jól van örülés van.
A május elején megjelent Who Buried God? single talán egy fátyolosabb és sterilebb képet ad a banda jelenéről, de kagylózásra mindenképpen érdemes - én továbbra is javaslom a koncertjelenlétet.
fotók: Valovics Tímea
