A hazai fanzine bő 30 éve
"A nemzetközi fanzine kifejezés magyar szövegkörnyezetben is a különböző szubkulturális közösségek körében készült, kis példányszámú, amatőr vagy privát kiadványok jelölője. A vegyülékszóban az angol fanatic (’rajongó’) és magazine (’folyóirat’) szavak hangalakjai és jelentései társulnak utalva arra, hogy a fanzine mint publikációs forma a speciális érdeklődésű emberek közti cenzúrázatlan információáramlás elősegítésére hivatott. Ezt a kiadványtípust a függetlenségen túl egyéb műfaji kritérium nem köti. Készítője sosem kényszerül semmilyen külső esztétikai, szellemi vagy időbeli keret közé, munkatempóját és közlendőjét csakis önnön törvényei szabályozzák. Nem uralkodik rajta mások ízlése, elvárása, akarata, zsarnoksága. Fanzine-t bárki csinálhat. Jellemzően ingyenes vagy olcsó, készítői főként postai úton vagy személyesen terjesztik egyre bővülő kapcsolati rendszerükön belül", írja a kezdetekről az Artmagazin.
Jellemző, hogy a wikipédia témába vágó fejezete kizárólag múltidőben fogalmaz, tekintve, hogy "az internet rohamos térhódítása folytán a papíralapú fanzinok korszaka jobbára leáldozott."
Ezzel szemben az látható, hogy - a korábban szintén eltemetett vinylhez hasonlóan - a fanzine-kultúra az elmúlt pár évben minimum második aranykorát éli hazánkban - is -.
A téma múltját és elsősorban a jelenét vizsgálgató beszélgetés résztvevői:
Istvánkó Bea (ISBN könyv+galéria)
Rácz Mihály (Második Látás)
Puskár Krisztián (Élő-halott, Küss Mich)
moderátor: Barotányi Zoltán (Dj Minek)
Az eseményen ma már beszerezhetetlen, több évtizedes ritkaságok megtapogatására, illetve az új generációs kiadványok megvásárlására is lehetőség nyílik, hangos zene mellett:
Puskár Krisztián (Küss Mich)
Infragandhi
