2024. Szeptember 22. Koppenhága - Október 16. Budapest
A Nyugat-Berlinben alakult Einstürzende Neubauten neve nemhogy ismerősen cseng az indusztriális zenéket kedvelők számára, de kijelenthető, hogy stílusteremtő, meghatározó zenekara ennek a műfajnak. A barlangrajznak tűnő emberke logója védjegye is az elsők között hulladékot, ipari-háztartási eszközöket instrumentumként felhasználó formációnak. A Blixa Bargeld vezette együttes bejárta már a világot, játszott szakrális helyeken, elhagyott ipari létesítményekben zajos koncerteket adva, és szinte mindent kipróbálva már. 45 esztendő után úgy fest, még mindig maradt mondanivalójuk, turnéra indultak újra.
A Silence Is Sexy című 2000-ben kiadott korong a rajongók közül többek számára egy meghökkenést hozó váltást tükröz, az Einstürzende Neubauten már a címmel is jelezte, vége a fülsértő - vagy simogató - vad koncerteknek. Balladisztikus hangvételre váltott Bargeld úr, a kíséret pedig hozzáidomította a modort; visszatekerte az ingújjt. Mindez persze nem jelenti azt - számomra legalábbis - hogy ne tartalmazna mindezek mellett unikumnak számító hangzást az "összeomló panelházak". A háttérben minden egyes kis leütés, elszórt fémpálcika, ne adj Isten bevásárlókocsi vagy PVC sípsor kiegészíti, finomrahangolja az amúgy fülbemászó de egyszerű dallamszerkezetet.
Szeptember elején indult útjára az alien pop music turnéja Bécsben, az egészen október végéig tartó európai turné sok állomásából a sors úgy hozta, hogy kettőn is jelen lehettem. Valami miatt Koppenhágát nagyon szereti az EN, bár lehet ez inkább fordítva igaz. Ugyanis a dán főváros rendre dupláz a meghívások terén. Szeptember 22-én a The Academy Concert Hall ülőkoncertjén vehettem részt, egy hatalmas orgona adta a háttért. Meglehetős kontrasztos élmény volt ezek után az Akvárium szinte teltházas fülledt állókoncertjén is részt venni - a repertoár azonban ugyanaz volt. Nem látom jelentőségét, hogy ennek alapján dupla beszámoló készüljön, lássuk hát, mi történt az alien pop music turnén általam hallotak során. "Népzene idegeneknek és kitaszítottaknak” ígéri a beharangozó a 2024-es album kapcsán, erről jónéhány nóta el is hangzik, de kár lenne ennyire előre szaladni. Mindkét koncert esetében 15-20 perces késéssel lépett színpadra a zenekar, ez szerintem a Bargeld féle kötelező hangulatfokozás vagy allür.
A Pestalozzi-nyitány tökéletes, csodálatos kezdés, nagyjából már le is esik számomra a budapesti koncerten ácsorogva, mennyire nem állókoncertnek való ez - megnyugtat azonban a koppenhágai élmény.
Mindamellett, hogy értő közönség előtt egy maximálisan korrekt (egy technikai leállás volt, mindez amúgy megtörtént Koppenhágában is) szívhezszóló koncertet kaptunk, egyetlen szegmensben volt hiányérzetem. a MÜPA Liszt Ünnep 2024 Nemzetközi Zenei Fesztivál keretében került megrendezésre a koncert, titkolt vágyam valami kikacsintás lett volna erre az eseményre, unikális felütés, ami más országban nincs, csak itt nálunk, Budapesten. Két ráadással 18 szerzemény hangzott el majdnem két órában, nagyon nagy ívet az időben nem kanyarodott a Neubauten. Legkorábbról a Sonnenbarke (Total Eclipse of the Sun, 1999), az új Rampen-anyag gerincét pedig megkaptuk: Pestalozzi, Ist ist, Isso Isso, Trilobiten, Gesundbrunnen, Besser isses, Everything Will Be Fine. Számomra a vérvörösbe hajló színpadkép alatti Sabrina volt mindkét előadás csúcspontja, szemmel láthatóan a közönség is itt lubickolt leginkább a hangfürdőben.
A koncertet kísérő politikai felhangokkal szándékoltan nem foglalkozom, tele van már ezzel a padlás. Azon gondolkodtam el az ötvenen túlon, lesz-e még alkalmam a Neubauten-t látni. Bíztató jel, hogy elfáradni nem látszanak remek zenészeink. Hacke nemrég volt nálunk Hackedepicciotto formációjával, a Neubauten éppenhogy leteszi a turnélantot, és decemberben már a Teho Teardo ad koncertet hat különböző európai helyszínen. Szóval nyugodjunk meg, ha mi elgyengülünk is, hőseink tovább menetelnek, öt esztendő múlva (vagy kevesebb), újra láthatjuk szerintem az Einstürzende Neubautent.
fotók: Valovics Tímea