Amikor azt mondják: - Már megint az a régi lemez! Az ember elgondolkodik, valóban vannak olyan zenekarok kis hazánkban, akiknek rövid pályafutásuk alatt sajnos nem adatott meg, hogy több lemeznyi dallal kápráztassák el rajongóikat , mégis a szerzeményeik amiket fénykorukban alkottak a mai napig szinte etalonnak számítanak.
Így van ez a legelső magyarországi dark rockot játszó F.O.System esetében is, mégis akárhány alkalommal lépnek színpadra, még mindig igazi kuriózumnak számítanak a koncertjeik. Igaz a kétezres évekbeli visszatérésük és a PeCSás korszak ma már a múlté, de mégis ezek az évek adták meg a további utat az újabb koncertek felé. Persze most lehetne azt mondani, hogy ez már megint az a régi lerágott csont, igazából minden F.O.S. buli egy újabb alkalom a változásra. A másfél, két évente megrendezésre kerülő show mindig nagy eseménynek számít. Most idén sem volt ez másképpen, amikor november tizedikén, ahogy már pár éve most is a Barba Negra adott otthont eme rendezvénynek.
Már a korábbi visszajelzésekből lehetett tudni, hogy ismét nagyszerű koncert elébe néz a nagyérdemű aznap este. Én sem bíztam most sem a véletlenre, hiszen már elővételben beszereztem a jegyemet. A kissé csípős hideg ellenére, amikor megérkeztem már szép számmal gyülekeztek az emberek. A forgatókönyv persze megint a régi lapokat tárta fel, a több évtizedes ismerősök egymásutánja, köszöntések, üdvözlések : - Hogy vagy, mizújs veled? Jó újra látni téged! Bizony ilyenkor esik gondolkodóba az ember, hogy már eltelt jó húsz év is mióta sok mindenkivel ismerjük egymást, sokakat a Fekete Lyukból, de temérdek ismerős lett az elkövetkező években is innen-onnan, akik szintén tiszteletüket tették ezen az estén.
Belépve a nagyterem zenei standjánál egy pár új csemege várta jövendőbeli gazdáját póló és bakelit korong formájában, ugyanis pár héttel ezelőtt jelent meg a zenekar régi demófelvételeit tartalmazó Day Of The Gloom, lemez, melynek grafikája az új pólókra is rákerült. Kilenc óra magasságában aztán el is kezdődött az esti program a vendégcsapat a Deley koncertjével. A formációt 2012 áprilisában alapította négy fiatal zenész, Kovács Zoltán, Laukó Péter, Bánk Péter, és Ribényi Gergely.
Zeneileg instrumental, psychedelic, post-rock, és a post-psychedelic stílusokat fogja egy csokorba a muzsikájuk. Mivel még számomra is szinte ismeretlen volt a csapat, így belehallgattam a repertoárjukba. Az első két nóta a Gordius és a Western Digital egészen jónak tűntek, bár azt érzetem hogy nem rövid témájú számokat írnak, de ez az instrumentális zenevilág egyik meghatározó alapja.
A háttérben nagyon jól ötvöződtek a kivetítőről nyomott intenzív vizuális effektusok is, amelyek magasabbra emelték a zenekar elhangzó dalait. A háromnegyed órás fellépésüket még nem kísérte annyira nagy érdeklődés Itt egy kis szünet következett, de ekkorra már hatalmas tömeg kezdte ellepni a szórakozóhelyet. Még a dohányzó részre is elég nehézkes volt kijutni, annyi ember zsúfolódott össze hirtelen a hátsó ruhatári résznél. Aztán egy friss levegővétel után kezdetét vette, amire annyi mindenki várt az F.O koncertje. Az Oly Távol című darabbal kezdtek a srácok, és ezután szinte robbant a színpad, ahogy záporoztak a régi nagy örökzöldek egymásutánban mint a Lebegés, Öngyilkos Vágyak. A zenekarban idén egy tagcsere történt ugyanis a korábbi dobos Zana Zoli, aki különböző okok és média szereplései miatt nem tudott tovább együtt dolgozni a többiekkel. Egy új ritmusfelelős, Király Zoli ült a bőrök mögé, aki az Akela és a V.H.K. együttesekben is játszik. A show-t ismét megfűszerezte a háttér vizualitás látványossága, bár meg kell jegyezzem néha kissé klisésnek tűntek a vetített dolgok, de azért voltak nagyon jól megformált elemek is. Most azért jobban sikerült a háttér illusztráció, mint a legutóbbi fellépésük alkalmával.
A közönség, mint már oly sokszor a korábbi évek F.O. koncertjein most is együtt énekelt a zenészekkel. Matyi igazán lendületesre és pörgősre vette a pulpituson töltött időt. Földy Tomi, aki már több mint egy évtizede zenél a csapatban szintén fantasztikusan tolta végig a bulit, és persze nem feledkezem meg Jerabek Csabáról sem, aki a színpad bal oldalán állva hozta ismételten a régi aláfestő ritmusokat kitűnő precizitással. Már túl a koncert felén járhattak a srácok, amikor hirtelen elsötétült minden, és Matyi a Miért című dallal búcsúzott a november elején elhunyt Nagy Gyulától, a Fekete Lyuk egykori vezetőjétől. A Ne Félj című szerzeménnyel aztán véget is ért a hivatalos program, de ahogy ez egy nagy műsornál lenni szokott, még következtek a ráadások, amit kétszer meg is ismételt a banda. Majd az"Utolsó Üvöltés-el véget is ért a szombat esti láz. Ez az idei koncert nagyon jól sikerült, ahhoz képest, hogy a legutóbbi Barbás fellépésük technikailag megsemmisült a koncert végére, viszont most tökéletesen működött minden, a hang, a fények, a hangszerek együttállása egy igazi szombat esti zuhanásba csábított el minden jelenlévőt.
