Kovács Gábor vagyok, 26 éves, grafomán, tárgy-fetisiszta. A nap nagy százalékában kiszámitható, alázatos, szabályos, jó munkaerő, udvarias, szinte az unalomig passzív. Olyan, aki szívesen játsza a hülyét. Aki tudja mi a dolga. Aki tanári módon viselkedik. Aki illúziókat kerget. Olyan, akivel jó összenevetni. Akinek mindig van egy kedves szava. Aki korrekt. Aki kölcsönad. Olyan, aki keresi az igazit.
A nap kis százalékában azonban olyan, aki keresi az igazat. Aki audio-vizuálisan kegyetlen. Aki antropomorf, alakváltó. Aki odabasz a vámpíroknak és a vérfarkasoknak egyaránt. Aki kielégületlen, és vigasztalhatatlan. Aki laza és szemtelen. Olyan, akit illúziók kergetnek. Akinek senki sem parancsol. Aki csont és bőr, és akinek vannak fogai. Aki egy lubickoló terrorista. Aki kedvét leli az összeomló épületek, természeti katasztrófák, autóbalesetek, sportszerűtlen belépők látványában. Akit lenyűgöz a hulló tárgyak esztétikája. Aki 100 méterről kiszagolja a felé sprintelő atléták vérében a doppingszert. Olyan, aki vágyfokozót ad el korai magömléssel küzdő tinédzser fiúknak, így gyorsítván a népszaporulatot. Olyan, aki éjjelente tűzoltó készülékeket lop bölcsödékből, hogy az értük kapott pénzből vásárolt aerosolos festékkel minden kertes ház falára kifújja hogy TŰZ VAN.
Oldalak
