Sisters of Mercy | First and Last...

Fekete bolygó / Black planet

(A nyugati égbolton) (Jöjj, királyságom)

Még mindig olyan sötét van egész Európában
És én a 101-es főúton hajtok lefelé
Az óceán felől igyekszem napnyugta felé
Királyságom eljövetele felé
A fekete, fekete bolygó felé
Fekete, fekete világ

Rohanok a sugárzás körül
Rohanok a savas eső körül
A fekete, fekete bolygón
A fekete bolygó túlnyúlik a főúton
Értelmem látókörén kívül
Emlékezetemen kívül
Fekete világ értelmemen kívül

Még mindig olyan sötét van egész Európában
És a szivárvány emelkedik itt
A nyugati égbolton a gyilkosság
Megmutatni a nagy fehér kikötő végénél
Én látok egy fekete, fekete bolygót
Egy fekete, fekete világot

Rohanok a sugárzás körül
Állítsd be, kapcsold be, égj ki
A savas esőben
Egy fekete, fekete bolygón
Egy fekete világban

Sétálj el / Walk away

És nyáron, amikor a felhők átszűrődnek
Én is mehetnék ugyanazon az úton
Ha Te és én tudnánk együtt beszélgetni
Nos, én feltételezem, megtehetnénk
Ha Te és én együtt sétálnánk
Aztán mindig körbezártan
És most hosszasan bámulsz az ajtónyílás felé
Amikor az idő lezuhanva érkezik
És amikor az eső leesik
Mit választanál: menni, vagy maradni?
Az elsétálást vagy az ittmaradást választanád?
Elsétálnál, elsétálnál, elsétálnál?

Keresztül, amikor az eső leesik
Láthatnám rajta keresztül ugyanazt az időt
Ha Te megneveznéd a dolgokat
Melyeket szóba hozol nekem
Akkor azt tudnám mondani, ez nem teljesen igaz
Ha Te nem ismered, vagy érted igazán
A mögötte lévő körülményt
Azután én világossá tehetném a gondolataidat
És Neked nem kell majd elmenned
És amikor az eső leesik
Mit választanál: menni vagy maradni?
Az elsétálást választanád?
Az itt maradást választanád?
Elsétálnál, elsétálnál, elsétálnál?

Nincs idő sírni / No time to cry

Ez csak egy érzés, néha átélem
Egy érzés, néha
És rémültté válok, csakúgy mint te
Én is megrémültem, de…

/Nincs nincs nincs/ idő a szívfájdalomra
/Nincs nincs nincs/ idő elrohanni és elrejtőzni
/Nincs nincs nincs/ idő letörni
/Nincs nincs nincs/ idő sírni

Néha a világban, amint meg kell ráznod a kezet
Amely táplál téged
Ez pont olyan, ahogy Ádám mondja
Nem olyan nehéz megérteni
Ez pont olyan, mint mindig lesüllyedni
Ez pont olyan, mintha Jézus soha nem jött volna el
És amit vártál, hogy rátalálsz
Ez pont olyan, mintha mindig itt lenne újra

/Nincs nincs nincs/ idő…

Minden rendben lesz
Minden jóra fog fordulni
Néhány éjszakát még mindig tudok aludni
És a hangok az idővel együtt elmúlnak
Nem tartok meg időt a könnyeknek
Nincs idő sírni
Nincs idő aggodalomra
És nem tartok meg időt a sírásra
/Nincs nincs nincs/ idő…

Egy szikla és egy nehéz hely / A rock and a hard place

És a lány jött, hogy megkeressen engem
Nevet és ártatlanságot árult nekem
Vette a kulcsomat
És azt mondta, kövessem
Lent karpereceivel és célzásával
Egyik templomban a kútvölgyből
A lány egy menedékhelyet akart
És egy helyet, ahol elrejtőzhet
Úgyhogy adtam neki egy alibit, hogy fogadja el
De egy szikla és egy nehéz hely vár rám
Az ördög és a mélykék tenger között
Minden, amit valaha tettem, jól vagy rosszul
Elrejtett a hozzátartozók szeme elől

És nem volt szívem elmesélni a lánynak, miért
És nem volt hozzám illő, hogy
Nem akartam tőle elbúcsúzni
De ok és hatás kéz a kézben járnak
Az ördöggel, akit talán érdekel
De én nem bánom, és azt gondoltam
A lány soha nem fog eléggé megérteni
Ezért otthagytam őt abban az éjszakában
És meg fog-e találni engem?
Nem hiszem, nem
Amikor jössz, jöjj egyedül
És én elmentem
Nagyon messzire
Nagyon messzire

És nem volt szívem elmesélni a lánynak, miért…

Marian

Az arcok tengerében, a kétség tengerében
Ezen a kegyetlen helyen, hangod az örvény felett
A bolondok hajójának nyomában
Még lejjebb zuhanok
Ha látsz engem, Marian, nyújtsd a kezed
És vigyél haza…

Hallom, hogy hívod Mariant…
A vízen keresztül, a hullámon keresztül
Hallom, hogy hívod Mariant
Hallod, hogy hívlak Téged
Hogy ments meg, ments meg, ments meg a sírtól…
Marian…

Marian, egy súly nehezedik rám
És a nyomás mindenütt túl erős
Mélyen lélegezni, hosszan lélegezni
És nehéz lenyomni a vizet és elaludni
Még tovább süllyedni
A végzetes hullámok alá
Marian, azt hiszem megfulladok
Ez a tenger megöl engem…

Hallom, hogy hívod Mariant…

Amit tudok és amit tudtam
Már nem tudom többé egyáltalán
Adj nekem megint valami szépet
Húzz ki a tengerből
Hallom, hogy hívod Mariant
Hallod, hogy kiáltok, itt egyedül vagyok
Hallom, hogy hívod Mariant
A segítséged nélkül elveszek ezen a helyen

Először és utoljára és mindig / First & Last & Always

Nézz meg egy testet, és a halott napok álmát
Követve elveszve és vakon
Élve, messzire innen
A holnapot nehéz megtalálni
És úgy tűnik, mint ígéretek 25 éve
És adj nekem még színhelyet
A korábban hallott használtruhákról

Először és utoljára és mindig: az idők végezetéig
Először és utoljára és mindig: enyém

Lehet, hogy ez nem könnyű
Lehet, hogy egy túl hosszú út
Mondd, mondd, hogy a közelemben leszel
Amikor a nyilvánvalóság végigjön

Először és utoljára és mindig: a hívásom, az időm
Először és utoljára és mindig: enyém

Nézz meg egy helyet, és a halott napok álmát
Egy következő elveszett és vak
A szívemen keresztül ezüsttel
Itt van a kés mögöttem
Úgy tűnik, mint 25 éve
A valaha utánnak, a valaha még-még-még
Úgy tűnik, ezt az arcot
Túlontúl sokáig hordtam érted ezelőtt

Először és utoljára és mindig

Birtoklás / Possession

Gyermek hulla
Imádkozz értem, játssz vad kártyákért
Nézd a fejed körül lebukó házat, nekem otthonom
Olyan sok álmodozás
Néhányan azt mondják, hideggé válok
És nem viszek véghez semmit, vágás két módon…
Birtoklás: véghezviszem…
Állítsd ezeket a képeket a polcodra
Hordd a szívedet a kabátujjad felett
Hordj olyan ruhát, melyen keresztülláthatsz
Lásd önmagad belülről
Én leszek a képzeleted
Szakítsd szét, amiben hiszel
Pusztítsd el a meggyőződésed
Vidd magaddal a büszkeségemet, semmit ne hagyj
De a roncs szétvágva, két részre…

Birtoklás: rázd, rázd, rázd, rázd
Valahogyan a tény átszállít, és a képzelgés áthatol
Valahogyan sírok, hogy letörjek érted
Így száll át a kétség, az ellentmondás áthatol
Így hazudok, kárpótolva és boldogítva érted
Birtoklás: véghezviszem…
Gyermek (semmi), imádkozz értem (de a roncs)
Játssz vad kártyáiddal (vágd ketté)
Néhányan azt mondják, hideggé válok
Véghezviszem, lent a fejed körül (semmi)
Nekem otthonom (de a roncs)
Olyan sok álmodozás, nézd a birtoklásod körül
lebukó házat: rázd, rázd, rázd, rázd
Birtoklás: véghezviszem
Birtoklás: rázd, rázd, rázd, rázd
Birtoklás: megtartom…

Kilenc amíg kilenc / Nine while nine

És idegenül elmúlik
És én a vonatra várok
Újra utolérve ezen a vonalon
És lassan múlik
Gyilkos idő, de jobb, mint a jövőben élni
És még mindig van néhány a leveleidből nálam
És azt gondoltam néha, vagy túl sokat olvastam
És gondolom , tudod
Igyuk le magunkat halálra, a víz alá
És a vér ára az űzött havon
És a rúzsfolt a cigarettámon
Zúzmara az ablaküvegen
Kilenc amíg kilenc, és én a vonatra várok…
Ő azt mondta: emlékszel az időre, amikor angyalok
Emlékszel az időre, amikor félelem
Azokban a napokban, amikor erősebb voltam
Azokban a napokban, amikor itt voltál – mondta
Amikor a napoknak nem volt kezdetük
Amíg a napoknak nem volt végük
Amikor az árnyékok nem nőttek tovább
Nem ismertem más barátot, de te vad voltál…

Zúzmara ezeken a cigarettákon
Rúzsfolt az ablaküvegen
És már elvesztettem a külső világ érzékelését
De nem tudok felejteni, ezért a neved szólítom
És egy életet keresek magamnak
És egy életet keresek neked
Magammal beszélgetek újra, és átkozott hideg van
Ez nem igaz, és átsétálok a vonaton
Megpróbálok kitartani, a vonatra várva,
És csak azt keresem, amit Te akarsz, de magányos itt
És azt gondolom, tudtad, és várok, várok hiába
Kilenc míg kilenc, és én a vonatra várok…

Logika / Logic

Nézd őket, amint felborulnak
Nézd őket, amint még mindig állnak
Semmi, csak egy kés minden, amire szükségem van
Hogy éljek egy életért
Adj nekem egyetlen jó esélyt
Adj nekem többet…

(Nők) és nők jönnek és mennek
(Beszélnek) rólam beszélnek, mintha ismernének
(Férfiak) vesznek és eladnak
És a világ forog tovább
Emberek fáznak és emberek égnek el

Egyfajta idegen / Some kind of stranger

És igen, én hiszek abban, amink lett
De a szavak útban vannak
És csak tegnap volt
Amikor indulóban voltam
Az isten tudja, mit is próbáltam mondani
De hallottam milliónyi beszélgetést
Mentek oda, ahol azelőtt voltak
Látható az út, mely óvatosan elnyúlik
Bizonytalankodom az ajtóban
És mindaz, amit biztosan tudtam
Mindaz, amit igaznak tudtam
Most tudom, nem jelentenek túl sokat
Amikor szembehelyezkedem az érzéssel
A forróság bent
Amikor a testek találkoznak
Amikor az ujjak összeérnek

Minden szavam másodkézből való
És haszontalan ennek arcában
Józan, és rímel, és ítél
Elsápadok egy egyszerű csók mellett
És én már annyi dolgot hallottam
Hogy képtelen vagyok megérteni bármit is
Bármikor letelepednék
Az ismeretlen lábnyomokért
Kint az előszobában
Mindaz amit igaznak tudtam…
Mivel a világ kegyetlen
És az ígéretek összetörtek
Ne próbáld elmondani nekem
Semmit ne próbálj elmondani nekem
Te igaz leszel nekem, te tudod
A valódi igazságot, amit soha nem mondtak ki
És én tudom, hogy a világ hideg
De ha Te ragaszkodsz ahhoz, amit kitalálsz
Talán nem törődsz annyira vele
Bár még ennek is el kell tűnnie
És az emlékek talán évekig élnek
De a nevek már csak emléktárgyak
Valamifajta angyal, engedd meg nekem
Hogy a szemedbe nézzek
Ne adj fel nekem kérdéseket és miérteket
Az indok nem meglepetés
Nem érdekelnek a szavak
Melyek nem tartoznak sehová
Nem érdekel, hogy hívnak, mondd el később
Ha elmondod egyáltalán
Tudok várni még hosszú –hosszú ideig
Mielőtt hallok egy másik szerelmes dalt
Gyere ide, azt gondolom, gyönyörű vagy
Ajtóm szélesre ki van tárva
Valamifajta angyal, gyere beljebb
Gyere ide, azt gondolom, gyönyörű vagy
Azt gondolom, gyönyörű, gyönyörű vagy
…Valamifajta különös, gyere beljebb

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 11. 23. - 12:58 | © szerzőség: eszterit