Haláltánc IX.

Az emberek néha álmokat látnak. Szendergő testüket óvó lepelként borítja be az élet párája, hogy kódorgó lelküknek legyen hova megtérni, megpihenni. A szépség ezen kíváncsi, apró cseppjei ilyenkor papírsárkányokként rajzanak a Halál kapujának résnyi fényében, és az örök éjszaka illataiból titkokat lopnak. Pókhálónyi zsinegjükön néha nehéz a röptük.
Vajon milyen álmokat látnak a halottak? Lelkük végleg elhagyott, kedves lakhelyének képe kíséri-e őket? Testük, s a tanítás melyre benne, általa leltek, talán vezeti lépteik, de lehet, hogy a súlyos vágy -mely az anyag ölelése- a sírnál is mélyebb sötétségbe rántja keskeny ösvényük szalagját. Talán a porhüvely lehúzó mocsárrá vált anyagán, hívogató, zöld fényt vérző lidércsebeket ejt az önazonosság kétségbeejtő illékonysága. Az elemek e tisztátalan, az élet szentségétől megfosztott szövedékének pusztulnia kell -feloldva minden pecsétet és paktumot-, hogy megtisztulva újra kehellyé formálja őket a könyörtelen akarat.
A halott álmaiban kibontja szirmait a világ teljessége. Ő tartja karjai között a világot, s beavatott lesz saját titkaiba, amik minden létező titkai. Az ő szíve lesz a mindenütt jelenlévő középpont. Ha mindenütt jelen van, miért kéne kivetnie magából saját kötelékeit? Hiszen az anyag is túlléphet önmagán testet adva egy szimbólumnak, vagy csordultig telve az élet fényével. Emelkedj hát fel holttest! Vesd le konok közönyöd büszke hidegségét, hogy távoli arcod békés fensége ne csorbuljon! Hagyd el a formátlanodás szívó örvényét, s bár a pusztulást megtapasztalva, de alakod, és az egységet megőrizve, járd végig a beavatás útjait! Követve így hajdani léted lényegének felszabadult sorsát, trónusa lehetsz egy hazatért lélek fényének, mint tükör. Te leszel a föld négy oszlopa melyek az égbolt súlyát hordozzák, s szívedbe olvad majd a teremtett világ centruma. És mint veled itt, úgy lészen majd odaát is. Oszlopként tartod majd a teljesség békéjét, végezetéig az időknek, viselvén vele a harcot mely ékszereddé válik. S örök győzelmed: nyugalmad magasztossága.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 12. 02. - 04:09 | © szerzőség: Dave