____________________________________________________
Szerhij Zsadan: A diákotthon / Magvető, 2023.
„El lehet felejteni?, kérdezi magától Pása. Persze hogy el lehet, válaszolja magának. Persze. El fogom felejteni, győzködi magát, a kölyök is el fogja. Nem szabad emlékeznie erre az egészre, nem szabad emlékeznie a kén és a nyers emberhús szagára, nem szabad emlékeznie a piszokra a körme alatt. Nem jó, ha az ember ennyi félelmet és haragot őriz az emlékezetében. Hogy lehet együtt élni ezzel? Majd elfelejt mindent, rendbe jön, elfelejti a diákotthont, az árvaságot, a bezártság érzését, amivel egy fekete pincében ébred az ember. Inkább valami jóra emlékezzen, valamire, ami nem gyűlöletet és kétségbeesést kelt benne. A ház illatára, a fák illatára az udvaron, vagy a hosszú januári olvadás folyószagára. Emlékezni fog az olvadásra, biztosítja magát Pása, okvetlenül emlékezni fog. Semmi vér, semmi fém. S minél szenvedélyesebben győzködi magát, annál világosabban látja: frászt, senki nem fog elfelejteni semmit, senki nem fog a múltban hagyni semmit, történjék bármi a kölyökkel, úgy fogja magával cipelni ezeket az emlékeket, mint egy kövekkel teli zsákot, élete végéig el fogja kísérni a felszakadt bőrnek és a sós férfikönnyeknek ez a szaga, ott fog magasodni mögötte a diákotthon árnyéka, bárhol jár is, bármilyen napsütötte helyre vetődik is."
Az egyik legfontosabb kortárs ukrán szerző, Szerhij Zsadan legutóbbi regényét eddig több mint 25 nyelvre fordították le. A diákotthon (2017) még a „felkelésnek” álcázott, korlátozott orosz invázió idején játszódik, három napot beszél el egy tanár életéből, aki elindul, hogy hazavigye unokaöccsét a megszállt területen lévő bentlakásos iskolából. Pásának nemcsak a mindenünnen fenyegető ellenséggel, de a hideggel és a hóval is meg kell küzdenie, útja során pedig nemegyszer kényszerül arra, hogy átlépje a szinte pillanatonként változó fizikai és erkölcsi határokat. A diákotthon a megszállás, a folyamatos félelem, a tehetetlenség és a kitartás regénye. Megmutatja, hogyan válik a valóság hirtelen apokaliptikussá, az ismerős táj pedig halálos veszélyek és váratlan szövetségek földjévé.
