Mark Lanegan | 2019. 11. 25 | Dürer

Már triplázott Budapesten a Mark Lanegan Band, úgy tűnik ha új lemez jelenik meg, azt Budapesten is bemutatják - nagy öröm ez sokunknak; a Dürer kert ezen a hétfői estén is szinte telt házzal köszönte meg a fellépést.

A grunge hangja ezúttal frissen-ropogósan elénk tárt Somebody’s Knocking című korogjával érkezett, de mint az (el)várható volt, korábbi lemezeiről is felcsendültek opuszok.
Ezen a nedves estén egy korához képest lelkes banda, a The Membranes adta az előhangot, az utolsó számokra érkezve erről érdemileg túl sokat nem tudok értekezni: nagyjából fél órát játszhattak. Rockos-punkos előadásukban feltűnő a frontember munkája és koncertvégi lemezeladása volt. 1977 óta vannak a színtéren, kicsit több játékidőt is érdemeltek volna, de hát ezen az estén nem az övéké volt a főszerep.

Minimális fényviszonyok között sétáltak fel a színpadra Markék, ez az intimitás mindvégig jelent maradt a mintegy - sajnos nagyon rövidre szabott - bő órában. Nem tudom csak mi részesültünk-e ennyire szűk játékidőben, de az első számnál színpadra hányó lelkes hölgyemény ronthatott talán valamennyit a budapesti közönség renoméján.
Egy óra ide vagy oda, azért a Somebody’s Knocking gerince elhangzott az esten. Nyugodtan kijelenthető, hogy annyira erős albuma ez a Lanegan Bandnek, hogy a főbb slágerek mellé  (Disbelief Suspension, Letter Never Sent, Night Flight to Kabul, Gazing from the Shore, Stitch It Up stb) talán még a régi sikerszámok sem annyira kellenek mankóként. Azért persze a Death Trip to Tulsa dobbantott rendesen.


Nálam amúgy simán veri a Gargoyle-t a friss lemez. Nem lepne meg, ha a múltat a grunge-ban megélők más véleményen lennének, hiszen a new-wave és 80-as elektronika lényegesen nagyobb teret hódít ezen a korongon; a Sisters of Mercy és a New Order hatásai vitathatatlanok - de nálam ez így igazi telitalálat. Azonnal fülbemászó, többszöri hallgatásra ösztönző.
A nemzetközi fórumokon kap amúgy hideget-meleget (főleg utóbbit) a Somebody’s Knocking, de Miszter Mark Lanegan nyilván magasról tesz minderre, járja  a maga útját, megteheti. A hang, amivel bír talán egy egészen ócska dallam és hangszereléssel is eladható lenne, annyira unikum és magával ragadó.

De a jelen állás szerint nem váltja aprópénzzé tehetségét, a sűrűn kiadott albumok kiegyensúlyozott minőséget képviselnek. Maradjon is így, ha úgy hozza, én jövő ilyenkor is elballagok a sűrű őszbe egy újabb Mark Lanegan koncertre.


"Odakint pislákoló és ragyogó csillagok
Az üresfejű hajnal nem vakult meg
Szögek hegysége ég a kezeidbe
Itt teljesen odaadom magam"
Ode To Sad Disco

Valovics Tímea fotói

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2019. 11. 28. - 10:15 | © szerzőség: Gelka